Télbe fordul már az idő.
A fagyos reggel mosolyog.
Szemében ott a jövő,
Talpa alatt hó ropog.

Deres tekintete a távolba néz,
Tudja, most övé a világ,
Bamba vigyora keserű méz,
Nem nő mostan virág.

Szegény ember csontig fagyva,
Csupasz ág alatt, mély álomba ér.
Fekszik, rongyokba, magára hagyva,
Ereiben lassan ...