Arbiter Ernő (2024 éves, ) |
Arbiter Ernő által beküldött versek
Egy kifestőt kaptam a világtól, mikor megszülettem,
Névre szóló volt, de soha sem nézegettem.
Fekete-fehér volt, mint az élet, amit éltem,
Most fellapoztam, és színezni kezdtem benne egy képet.
Az első oldalról egy kisbaba mosolygott rám,
Ruhájának ujja felhajtva, túl nagy volt rá.
Az ötödik oldalon gyerekek hada játszott az udvaron,
Egy copfos ...
Névre szóló volt, de soha sem nézegettem.
Fekete-fehér volt, mint az élet, amit éltem,
Most fellapoztam, és színezni kezdtem benne egy képet.
Az első oldalról egy kisbaba mosolygott rám,
Ruhájának ujja felhajtva, túl nagy volt rá.
Az ötödik oldalon gyerekek hada játszott az udvaron,
Egy copfos ...
Olvasták: 554
Élet,
Az Ön versének a helye...
Elmúlik a boldogság, ami felemel,
Elmúlik a fájdalom, ami lever,
Elmúlik a kíváncsiság, ami hajt,
Elmúlik a félelem, ami visszatart.
Elmúlnak a vágyak, amiket érzel,
Elmúlnak az álmok, amiket képzelsz,
Elmúlnak az évek, amiket élsz,
Elmúlnak a gondolatok, amiket remélsz.
Elavulnak a tárgyak, amiket használtál,
Elporladnak ...
Olvasták: 612
Magára öltötte fénylő kosztümjét a Hold,
S gyémántruhájukban ragyognak a csillagok.
Lágy szellő táncoltatja a rügyező fákat,
S keringőjük dallamát füledbe súgja.
Fenségek tartják most csillogó estéjük,
Arisztokraták büszkeségét tükrözi léptük.
Kik nappal szegények, és láthatatlan senkik,
Ők az éjszaka királyai, s ...
S gyémántruhájukban ragyognak a csillagok.
Lágy szellő táncoltatja a rügyező fákat,
S keringőjük dallamát füledbe súgja.
Fenségek tartják most csillogó estéjük,
Arisztokraták büszkeségét tükrözi léptük.
Kik nappal szegények, és láthatatlan senkik,
Ők az éjszaka királyai, s ...
Olvasták: 510