verm era (2024 éves, ) |
verm era által beküldött versek
Hanyatlik a napnak aranyló sugara,
elmúlik a boldog, s a rút száll tova.
Elmúlik a világ minden élő szerve,
könnyezve temeti nyárutó esője.
Nem kacag fel többé sugara a napnak,
nem hallik édes hangja szavainak.
Porladó fejfa mutatja a helyét,
hol van, kiért egykor áldozta mindenét.
Sírva gyászol téged édes jó ...
elmúlik a boldog, s a rút száll tova.
Elmúlik a világ minden élő szerve,
könnyezve temeti nyárutó esője.
Nem kacag fel többé sugara a napnak,
nem hallik édes hangja szavainak.
Porladó fejfa mutatja a helyét,
hol van, kiért egykor áldozta mindenét.
Sírva gyászol téged édes jó ...
Olvasták: 603
Az Ön versének a helye...
Az éj sötét, vak és hideg,
a világ zord, vad és bánt.
Ki hoz békét a földre,
ha nem te, ó kis gyertyaláng!
E sötét reménytelenség honába
ki hozhat örömöt, lángot,
ha nem a te fényed melege,
ó kis gyertyalángom.
Te adod a reményt az utolsó percben,
míg te égsz fényedtől múlik a félszem.
Advent nagy hírének bátor ...
a világ zord, vad és bánt.
Ki hoz békét a földre,
ha nem te, ó kis gyertyaláng!
E sötét reménytelenség honába
ki hozhat örömöt, lángot,
ha nem a te fényed melege,
ó kis gyertyalángom.
Te adod a reményt az utolsó percben,
míg te égsz fényedtől múlik a félszem.
Advent nagy hírének bátor ...
Olvasták: 608
Siralmas, sivár, sötét a nap,
nem látni értelmét, mi a holnap.
Sikolt a világ, valamit vár,
ó, Immánuel, jöjj már!
Bűn, s mocsok, fertelmes forgatag,
mindent körbevesz, eredben folyhat.
Szenved az igaz, nincs igazság,
ó, Immánuel, a világ vár rád.
Felkel a fény, távol, keleten,
fénye átragyog az ismeretlenen.
Eljött a ...
nem látni értelmét, mi a holnap.
Sikolt a világ, valamit vár,
ó, Immánuel, jöjj már!
Bűn, s mocsok, fertelmes forgatag,
mindent körbevesz, eredben folyhat.
Szenved az igaz, nincs igazság,
ó, Immánuel, a világ vár rád.
Felkel a fény, távol, keleten,
fénye átragyog az ismeretlenen.
Eljött a ...
Olvasták: 767
Amikor úgy érzed, megszűnt a világ.
Amikor úgy érzed, minden messze szállt.
Amikor úgy érzed, magányod megfojt,
az Úr mindig kinyit egy kaput.
Szent keze megfog, betakar,
biztosban tart az a kar.
Mert Ő minden fájdalom között,
sebeket bekötözött.
Ha úgy érzed, megcsalt a világ.
Elhagyott minden jó barát.
Nyisd ki szemed, és ...
Amikor úgy érzed, minden messze szállt.
Amikor úgy érzed, magányod megfojt,
az Úr mindig kinyit egy kaput.
Szent keze megfog, betakar,
biztosban tart az a kar.
Mert Ő minden fájdalom között,
sebeket bekötözött.
Ha úgy érzed, megcsalt a világ.
Elhagyott minden jó barát.
Nyisd ki szemed, és ...
Olvasták: 824
Dalnokom
Az idő nesztelen rohan el, s tova,
s én nem szállok vele, le vagyok maradva.
Minden lépésem tétova, parttalan,
és nem láthatom, mi van a markomban.
Kis hajó a vízen, benne egyedül én,
és futunk az óceán végtelen vizén.
Tudom a célt, bár látni nem látom,
félek egy kicsit, de az Úrban megbízom.
De csendes ...
Az idő nesztelen rohan el, s tova,
s én nem szállok vele, le vagyok maradva.
Minden lépésem tétova, parttalan,
és nem láthatom, mi van a markomban.
Kis hajó a vízen, benne egyedül én,
és futunk az óceán végtelen vizén.
Tudom a célt, bár látni nem látom,
félek egy kicsit, de az Úrban megbízom.
De csendes ...
Olvasták: 802
Szeret(t)em
Szeret(t)em a szemét,
szeret(T)em a száját,
szeret(T)em a kezét,
szeret(t)em a lábát.
Szeret(t)em a szívét,
szeret(t)em a lelkét,
szeret(t)em az utolsó,
apró, kicsi sejtjét.
Szeret(t)em Őt éjjel,
szeret(t)em Őt nappal,
szeret(t)em Őt minden
apró mozdulattal.
Szeret(t)em a csókját,
szeret(t)em ...
Szeret(t)em a szemét,
szeret(T)em a száját,
szeret(T)em a kezét,
szeret(t)em a lábát.
Szeret(t)em a szívét,
szeret(t)em a lelkét,
szeret(t)em az utolsó,
apró, kicsi sejtjét.
Szeret(t)em Őt éjjel,
szeret(t)em Őt nappal,
szeret(t)em Őt minden
apró mozdulattal.
Szeret(t)em a csókját,
szeret(t)em ...
Olvasták: 782