(Marikának, 2006. Január 7-én, szombaton.)

Csak 16 éves volt, amikor megszülettem,
Mikor kisgyermekként sorsára telepedtem.
Sokszor tette meg velem otthonom
S a Nagymamám lakása között az utat,
Sose panaszkodott emiatt!
Kedves volt hozzám, ápolt, dédelgetett.
Mikor Édesanyám nem volt mellettem,
Anyámként védelmezett.
Pesten, a ...

(Ezt az igaz történetet tolmács segítségével
egy Szovjetunióból érkező Édesanya elbeszélése alapján írtam meg,
aki fia sírját jött megkeresni. A tolmács Édesapám volt.)

Szűk utcának hátsó házán,
Nem csillan fény spalettáján.
Az őszi éj sötét leple
Ráborult, hogy védelmezze.

Szomszéd asszony bőszült fővel
Rohant át ...

Köszönöm, hogy az ünnepség után
Nem remélt meleg szeretet vett körbe.
Érzések forogtak szívemben körkörös örvénybe!
Nem szoktam hozzá, hogy az emberek elismerjenek,
Csak ahhoz, hogy fölényes mozdulattal lekezeljenek!

A mezőtúri Teleki Blanka Gimnázium
Száztíz éves ünnepsége - mélyen fölkavart!
Az emlékképek úgy tódultak ...

Még őrzöm illatát, még látom szemeit,
Még hallom a hangját, még érzem kezeit.
Még fülemben cseng beszéde,
Még liliomként, remeg előttem a képe,
Még érzem, hogy e kép valóság,
De már látom, körötte jön a köd s a homály!
Hát vidd el tőlem őt, vidd el, ne lássam többet,
Ne halljam hangját, ne érezzem illatát!
Vidd el, mint nappalt ...

Ez volt! A többi csak képzelet szülötte!
Igaz \'kis virág\'? - Csak álmodtam a két évet!
Gyötrődtem, mint papír, melyet összegyűrtek!
Te voltál a tinta, mellyel fontos iratot rám írtak,
A sors volt a paca, mely miatt a szemétbe dobtak!
Oda dobtak megint, mint két éve,
Oda kerültem, de akkor kimásztam belőle.
Újra papír lettem, szép ...

(Emlékkép, 1961–ből)

Akinek elmosódott az arca,
Kinek lába bennem él,
Kinek csengettyű volt a hangja,
Ő az, kit most szívem idézni vél.

Magas, sudár termetű lány volt,
Haja barna, szép szemű!
Tekintete sose volt zord,
Inkább játékos, vidám kellemű!

A napközi otthonban tanulás után
Így nógatott bennünket egy ifjú ...