\'Tiéd volt ez a föld, tiéd volt egészen,
Melyből most a kevély a fösvény dézmát vészen.
Miért szabtál hát határt önfiaid között;
Ládd-é, már egymástól mind különbözött.
Az enyim, a tied mennyi lármát szűle,
Miolta a miénk nevezett elűle.\'
\'Ezt minap egy jámbor énekelte,
S benne a huszadik századot képzelte.\'
(Csokonai Vitéz ...

(Egy újságírónő azt kérdezte a szocializmusban: \'Én nem értem, mi a közhaszna például az olyan kis munkának, mint az utcaseprés.\'
Ez a TV-ben hangzott el a képernyő előtt. Ledöbbentem.
A higiénián túl a következő\')

Az utcaseprő, ha jól seper,
Ragyog az utca képe!
Gyakran sétál rajt’ az ember,
Ott a gyomorgörcsnek vége!

A ...

Másfajta álmomban két gyermek labdázott hímes tarka réten,
Mint a leggyönyörűbb Grimm írta mesékben.
Alkony után mindig ily képről regéltem,
Ha ébrenlétben nem volt már semmi esélyem.
Halvány holdvilágnál sérült, béna testem
Pizsamára vedlett, s ágyba bújt esetlen.
Párnámon mindig könnyel telt szemem,
Fennlét és álom miért nincs ...

Az első szerelem tizenegy évesen,
Mint májusi szellő, meglepett hirtelen.
Egy ártatlan pillantás bőszítő fényében
Bimbózott szívemen, hogy szebb jövőt ébresszen.
Szőke mosolyú bársonyos hangjával,
Homérosz ihlette hófehér karjával,
Lantot pendítő őzikeformával izgatta lelkem!
S így magányos fohásszal kértem képzeletben:
\'Add meg, ...

Lenka!
Verem dobszóra;
Szerda
Este hat óra
Hívott találkozóra.

A Deák téren
E reménytelen
Szerelemről mesél
A szél.

Azon a napon
Nem volt bár kalapom
Emeltem kezem
S a láthatatlan kalapom
Feléd lengettem.

A Vénuszi dobogó
Legfelső fokán
Állt egy leány!

Aranyérem csüngött
Mellei ...

(A szocializmusból kapitalizmusba való átmenet 1989-1999)

Az emberek vályúba szórják a moslékot.
Kocognak elébe szürcsölni a disznók!
Ilyenkor egymást kitúrva bökdösik,
A többség azonban kínlódva eltűnik!

A DÉMOSZ KRATIA is valami ilyen!
Az ESZMÉNY, mint élelem, végre hát megterem!
Egyformán éljenzi gazdag és szegény,
A ...