És újranyílik az Istenek Kapuja...

Mond, mivé lettél te fényes Babilon?
Lét porában csúszó, vonagló fájdalom.
Nyíló virág, isteni kapu valál,
S hamvaidban matat a fekete halál.

Fénylő, égi jel a világ köldökén,
Ősmagból sarjadó, igéző költemény.
Lobogó üstökös, ki jelet ...

Vérem zúgása dallá változik
futó szavak kottáján rezonál a csend
s míg hiú szívem kisírja földi kínjait
akkordjaim között helyreáll a rend.

Csöndes szólammal, vágytól kergetve
szimfóniám elkezd feléd szárnyalni
s addig, míg Neked muzsikál a lelkem
megtanulok én is sorsot játszani!

Porig....

Akit egyszer porig aláztak;
porig kell azért lehajolni,
a méltósága-vesztett sorshoz
méltóság-vesztve igazodni.

Előtted ember ráng a porban?
Megértem: belerúgni könnyebb.
Még emberibb átlépni rajta
könnyed sikkjével a közönynek.

Mentséged is van, ha a lelked
bátortalan feddése rád vall:
másokért ...

Sebzett szív............

Sebzett szív
Jéghideg éjsötét,
Sebzett szív.
Nem csituló érzés,
Mit semmi sem enyhít.

Magányos bolygó,
Üstökös ütötte seb.
A kráter még forró,
Ez is nehezen gyógyul be.

Újabb beteljesületlen.
Talán a viszonzottat sohasem ismerem meg.
Jéghideg űr,
Szívem vajon meddig ...

Mit ér?

Mit ér a szó, ha nem te mondod nekem?
Mit ér az érintés, ha nem te fogod kezem?
Mit ér a szerelem, ha nem veled érezhetem?
Mit ér a kérdés, ha nem tőled kérdezhetem?
Mit ér a csók, ha nem tőled kérhetem?
Mit ér? Mondd: Mit ér nélküled az életem?

Mit ér...

Bánat nyom és kín sebez,
mikor elszakad tőlem kezed,
s lelked a múltba réved
onnan várod a fényt,
pedig az már elveszett...
mit ér a szív, ha most beteg
a múltnak árnya nem gyógyír,
nem gyógyító kenet...csak lánc,
rozsdás bilincs, mely leköti lelkedet...
elfutnak a pillanatok a leggyönyörűbbek... ...