Sorsom lettél
Megláttalak, s sorsom lettél,
Utaimon velem jöttél,
Társam voltál oldalamban,
Szívem fonta kosaramban.

Kőre lépve megbotlottam,
Mindig beléd kapaszkodtam,
Adtál kezet segítésül,
Voltál nekem hű reményül.

Szívem szakad,kosár lyukad
Másfelé vitt téged utad
Feledted a hosszú percet
Mikor szemem ...

Málladozik a kontúr,
Halványul az emlék,
Tán csak álom volt
És képzelet a nemrég
Idő s tér kegyetlen,
Felold minden kötést
Megadja a párnak
A kegyelemdöfést.
Múlt terhét ledobva
Röppen a madár
Az égi vándor
Új utakon jár.
Halljátok szavát,
A szél arról beszél,
Ki bármerre, de halad,
Egyszer célhoz ...

A gyarló ember
Száguld az emberiség a végzete felé.
Egymást taposva él e kegyetlen világban.
Küzd, harcol, kapar egy új világot magának.
Rakja a koszos pénzét sorban egymás mellé.

Tébolyultan éli fel a természet kincseit.
Tönkre teszi önmagát és a népeket.
Ármányt sző és öldököl sok életet.
Címért, rangért megtapossa ...

Úgy fáj már minden, minden idebenn:
a szó, s a mozdulat, s a csend is fáj,
minden, mi általreszket szívemen,
legyen az ember, muzsika, vagy táj.
Úgy fáj már minden, minden idebenn.

De néha egy-egy halk szó simogat,
s rejtekúton a szívembe talál,
s álomba ringatja a kínokat,
elaltatja a múltat, s a jövőt.
Pedig be nehéz ...

Lumière, Sinistre

Túl könnyű elveszíteni a fejed
könnyű kiadni kezedből az életet
érzések vihara, hol vagy, ó tudat,
ha a hév visz, nincs más,
elveszíted utad.

Gyarló gyengeség, mit ér a vágy,
percről percre csak vakabb e világ.
Naivan oly reménytelen ez,
késhegyen táncolok,
s e képzet lassan bekebelez.

Csak ...

Rongyosan...
Hasadozó hajnalokat,
Sóhajokkal fércelek,
Megtépázott éjjelekből
Feslenek a reggelek.
Lelkem gyolcsát imáim is
Mindhiába foltozzák,
Hisz
Elkárhozott érzékeim
Darabokra szaggatják...