Ne mutassál gonosz képet,
Mi mögé a szíved rejted.
Szép vagy nekem, ne búsuljál,
Éjfekete tollú madár.

Hívnak Téged vészmadárnak,
Félnek tőled, ha meglátnak.
Kővel dobnak, rikácsolnak,
Elküldenek a halálnak.

Kérlek, ne menj, gyere vissza,
Magot szórtam ablakomra.
Meghallottad csendes hangom,
Érezted, hogy nem ...

Rabságra kárhozott mindennapom
börtönében kattog az idő.
Reám hinti könnyeit az ősz -
erőtlen napsugár az arcomon

játszik - csiklandva szívem bánatát.
Szoborrá avat most a magány...
Kínomat vésőd faragja rám -
kőpor gyűlik szerelmünk távlatán.

Vaksivá tett nagyralátó szemed,
káprázataid között feledted
léted ...

Sírni akarok...
Miért van, hogy sírni akarok, de nem tudok?!
Kacagtok rajtam, megkövesedett angyalok?!
Az olvadó hó temeti be a szívemet,
fagyasztva minden érzelmemet.
Fázni akarok, érezni, hogy élek
Hogy tüzes vassal hál bennem a lélek.
Segíts sírni, mert belehaltam rég,
Fájó a tükörkép.
Ki vagy te, ki kérdőn nézel vissza ...

Magányos ágaid
zöld ruhával fedtem,
te játékos szellő,
és én madár lettem.

Azúrkék tengered
kis sellője voltam,
háborgó vizedben,
habként fodrozódtam.

Most ezüstre festjük
a végtelen felleget,
s szüntelen ragyogunk
a bűbájos ég felett.

Te csillaggá változtál,
s én fénysugarad lettem,
hisz ...

Lennék bíborhajnal, mely arcod beragyogja.
Lennék rab madárként, galamb lelked foglya.
Lennék kacér szellő, mely felborzolja vágyad.
Lennék tested átölelő, pihe-puha ágyad

Talán alszom már, de a szívem csak vár
Várja a szívedet!
Hogy hozzám szálljon!
Csillagszekéren, vagy hatalmas szárnyon...

Hallom suttogó szavaid,
SZERETLEK ÉDES!
Érzem erős karjaid,
Átölelnek, simogatnak csendben,
Én elveszek köztük végleg.

Boldogságom végtelen,
Itt most nincs értelem,
Álmodok simulok, ölelek ...