kónicz lászló (2024 éves, ) |
kónicz lászló által beküldött versek
Kiskoromban mosolyomra, mosollyal feleltél.
Nem tudtad, nem tudhattad: igaz barátra leltél.
De mégis oly őszintén néztél a szemembe,
Odajöttél és krétát nyomtál a kezembe.
A forró betonra ketten rajzoltuk az ugró iskolát,
Végezve, egymásról töröltük az eszköz porát.
Végig ugráltunk s összevesztünk ki nyerjen,
És elszéledtünk egymástól ...
Nem tudtad, nem tudhattad: igaz barátra leltél.
De mégis oly őszintén néztél a szemembe,
Odajöttél és krétát nyomtál a kezembe.
A forró betonra ketten rajzoltuk az ugró iskolát,
Végezve, egymásról töröltük az eszköz porát.
Végig ugráltunk s összevesztünk ki nyerjen,
És elszéledtünk egymástól ...
Olvasták: 787
Az Ön versének a helye...
Mikor felkelek, s lábam padlót ér,
Nem vagy mellettem , lelkem egy üres tér.
Mik régen percek voltak, most fájó órák,
Hőn szeretett isteneim,rám átkaik szórják.
Kérdezni fölös, hisz választ nem várhatok,
Önhibámból áll az idő,s mindent csak ráhagyok.
Tétlen várom napom végét,hogy újra kezdjem azt,
Míg egyszer tán eljössz hozzám, ...
Nem vagy mellettem , lelkem egy üres tér.
Mik régen percek voltak, most fájó órák,
Hőn szeretett isteneim,rám átkaik szórják.
Kérdezni fölös, hisz választ nem várhatok,
Önhibámból áll az idő,s mindent csak ráhagyok.
Tétlen várom napom végét,hogy újra kezdjem azt,
Míg egyszer tán eljössz hozzám, ...
Olvasták: 659
Idő,