mottója: Értem születtél, most érzem már
Érted születtem, most értem már

Szeretet-üzenet folyj, áramolj bennünk,
ne szivárogjon csak csöppjeid fuldokolva
a tudat alatti szaunakamrákban bujdokolva.
Mert ez lenne a gyors halál villámcsapása!

Szippantsa föl agyunk szivacsa fülledtségtől
haldokló égiek szeretet-románcát!
Ne ...

\'Színház az egész világ?\'
A színdarab dráma:
tragédia avagy komédia?
Mindig ugyanaz?
A színészek: mi emberek;
álarcban szüntelen?

Meddig bírjuk még;
a \'Játék\' nem játék!
\'commédia dell arte,\'
rögtönzött küzdelem!
Nagy alakítás; ez nem vitás!
Kocsiszínpad csak ámítás!

Az Élet színpadán sorban ...

Háborog a világ...
Tüskés szemet vet mireánk!
Mit akar itt ez a nép?
Ha még nem veszett, veszni kél!?

Kapzsi kezek kívül-belül,
az élet-halál harc kedve gyűl...
zsivány tanyák égnek sorba,
füstje-lángja élők gyomra...

Szekere a sárba ragadt.
Vonata vakvágányon szalad...
Autókban stresszes palik...
Metró helyett ...

Megfogantam
anyaméhben otthon voltam.
Megszülettem,
de már anya nélkül kóboroltam.

Cseperedtem
az otthon lakója lettem.
Növekedtem,
a világ idegen bolygója; keringtem.

Felnőttem, mint a
szirtek között élő nefelejcs.
Kerestem a helyemet,
de nem találtam csak egy fekhelyet.

Hiába kérdeztem,
magamat se ...

Gondolt egyet egy nagy szamár,
\'tornászként a kutyus hátára áll..\'
az meg csak néz előre meredve...
a szeme szinte meg se rebbenve!

Odasomfordált egy cica,
- ez is mászhatna a mihaszna !
Alig , hogy ezt halkan kimondta,
az nagyot ugrott azon nyomban.

Úgy állt ott a kutyus hátán,
mint egy szobrász a vártán;
csak egy szóra várt ...

A nő költészet;
a titkok temploma;
rapszódia és szerenád,
a mindenség tárgya,
szavak és a képzők,
jelkép és idill,
igézet és ideál,
mámor és Ámor,
a kiviruló tavasz,
a nap ragyogtató dele,
illatozó rózsabokor,
s a bimbót bontó rózsa.
Isten földi angyala!