Homályos szürke ég, kialudt mindenütt a fény. Csillagpelyhek permeteznek, penge-éles szélben kergetőznek. Csipkefüggöny hull a hóból, jég ropog a fagyos tóból. Dermedt hóember őrzi a teret, répaorrát csipdesik verebek. Kalapja fületlen fazék, szénszeme ékesség. Lassan tavaszodik. Hóember élete rövid, a napsugártól szétfolyik. Hajnali harmattá olvad a dér, vándorútra kel a tél. Langyos szelő illatot permetez, fagyott föld kérge megreped. Kikelnek a magok, fák, virágok sóhajtanak. Azúrkék fényű ég ragyog felénk.