Hírklikk.hu

Balázs Erzsébet

Balázs Erzsébet
Balázs Erzsébet
(2025 éves, )

Balázs Erzsébet által beküldött versek

108 
Lányka, kelj fel és szórd teli e világot,
mosolyoddal, ragyogó szemeid amit látott,
ahogyan csak te tudtad nézni az embereket,
jóságoddal, mi téged végül eltemetett.

Lányka, kelj fel mentsd meg ezt a világot,
bocsájtsd meg bűneit, amiért oly sokat bántott.
Térj vissza közénk, mint egyetlen tiszta szívű lény,
kiben még él az a rég ...
Olvasták: 317
Részletek
Az Ön versének a helye...
105 
Kásásodik a víz, ki alakul a jég,
és bűneim halállá állnak össze.
Korán jöttél, várnod kéne még,
ha törik a jég, vissza jössz-e?

Korán jöttél értem, még nem,
még nem hagyott el végleg,
hideg érintésed nem félem,
nem emésztettek el a vétkek.

Korán jöttél, még mindig érzek,
bánatot, bűntudatot, szerelmet,
melyek ...
Olvasták: 393
Részletek
116 
Az olajfinomító árnyékában hétköznapjait élve,
ahol a fekete arany a megélhetést az életet jelenti,
kicsit belefásulva már talán mindig jobbat remélve,
mindennapi anyagi hátterét meg csak így teremti.

Gyenge nőként egy férfiak által uralt szakmában,
megfürödve nap mint nap a fekete arany iszapjában,
élet és halál közt kúszva, nyirkos, ...
Olvasták: 457
Részletek
105 
Vannak emberek kik csak előre néznek,
kik haladnak görcsösen csak egy célnak élnek,
ők igazán boldogok soha nem lesznek,
monoton hétköznapjaik végtelenébe vesznek.

Ám vagyunk kik inkább kerülőutakon,
haladunk és néha kötetlen szabadon,
hagyjuk, hogy szél sodorja életünk,
mindaddig amíg így jó nekünk.

Mi kik megállunk ...
Olvasták: 460
Részletek
139 
Te voltál...

Szörnyű káoszban a rend,
Mindennapok zajában a csend,
örökös háborúban a béke,
életem legféltettebb éke.

Te voltál...

Végtelenben a béke szigete,
örök boldogság virágzó ligete,
többszöröse az elvárható jóságnak,
nem áldozva soha a mohóságnak.

Te voltál...

Azon tiszta jellem mi ...
Olvasták: 437
Részletek
110 
Csacsi öreg kutyám hányszor megbüntettelek.
Másfél méternyi rabságra... Pedig szerettelek.
Te akár egy gyermek mindig csínyt tettél,
sárosan csendben lopózva az asztalról ettél.

Mégsem tudtam haragudni mikor rád néztem:
Szereteted sugárzott én már tudni véltem,
az egyetlen őszinte, önzetlen barátom voltál,
szavak nélkül is mindig ...
Olvasták: 453
Részletek
Bejelentkezés

Regisztráció

Elfelejtett jelszó

Keresés
Facebook
Vers a honlapodra
Vissza az oldal tetejére