A távoltól távolabb
száll hozzád a gondolat.
Üres az est
az éj sötéten fest,
a csend hajlékony árnyék,
de hangodra vágynék.

A szél nem ölel
s nem visz közel,
csak a reggeli fényhez
hol a világ ébred.
Valahol csillog szép szemed
s kiáltom neved.

Léptek kongnak az üres merre létedben,
úgy érzem, nem itt élek, csak idetévedtem.
Az árnyék is megrebben a percek tétova tükrében
mint, mikor tündér vét s harc dúl fehérlő lelkében.
Szellő suhanó illata halvány csiklandó áradat,
tovalibben , előbb kacéran hozzám simul, rám ragad,
majd a mozdulatlanság hatalma sötéten borít ...

A mindenből semmi
s tovább menni,
Lábam meg-megroggyan,
úgy érzem, már csak voltam.
A semmiből minden,
de most magaddal vidd el
s mit nem adhattam meg,
míg emlékek szakadnak fel,
lelkedben, mint fénytelen kincs,
úgy rejtőzzön a szó, hogy nincs !


A mindenből semmi
s könnytől némán nyelni,
mosolyt ragasztva a ...

Dögkeselyű szerenád

Szófoszlányok fürtje lóg ajkamon.
Te hallgatsz némán.
Helyettem üvölt lelkem,
zengi fájó igém,
Csak a puszta, érti,
a sivár messzeség.
Hogy miért szeretek?
Sosem kérték mondjam el.
Szerelmet sosem kértem
s most koldusbottal görcsben állok,
kezem kéregetőn, vágyat koldulok
Álmom csókjainak füzére ...