Novemberi fák tinéktek most
fájó titkokat azért suttogok,
hogy száraz szemeim helyett
gyanta könnyet hullajtsatok.

Néma ajkam jéggé fagyott
helyette nyögve jajgassatok,
ki nem mondott szavaimból
fájdalom fátylakat fonjatok.

Süket füleim helyett oktalan,
keserű káromlást halljatok,
minden reátok szórt átkot
a ...

Drága vándorom törékeny
testem rég nem lehet veled,
finom ujjaimmal már nem
foghatom erős, óvó kezed.

Nem festhetem rá a kószák
szent jelét szép homlokodra,
s nem lehelhetem a szerető
édes csókját puha ajkaidra.

Soha többé nem tudok már
melléd bújni, hozzád simulni,
és nem tudom forró tested
ifjú, tüzes ...

Bár ember szemed nem lát de
mégis veled vagyok csendben,
a forróságban én adok neked
hűs árnyat egy zöld ligetben.

Ha szomjadat oltod tiszta vízzel
ott vagyok a kristály patakban,
ha csónakból veted ki hálódat
tonhal vagyok a sós tajtékban.

Én sárgállok a hullámzó mezőn
életet adó búza vagyok neked,
belőlem ...

Száguldó szél szépen kérlek
légy kecses, könnyű kezem,
s én összetört lelkét lágyan
finom tenyerembe veszem.

Melengető nap szeretném
ha lennél mézes mosolyom,
s én lüktető lángoddal néki
majd a megnyugvást adom.

Fürge folyó add hogy hozzá
csilingelő hangodon szóljak,
s táncoló tüzed kristályával ...

Finoman fülembe suttogja
szavait a szeleburdi szél,
minden szertelen szólama
egy mélabús mesét regél.

Szemem lehunyva viselem
tüzes tekintetét a napnak,
most melegen mosolygó
lángjai lágyan nyugtatnak.

Orrom már megérzi édes,
szédítő szagát az akácnak,
eszembe idézi igéző illatod
emlékeim hozzád szállnak. ...