Orbán Hajnal (2025 éves, ) |
Orbán Hajnal által beküldött versek
Nézegetem édesanyám fényképét,
Felvillan előttem kedves mosolya.
S érzem parfümjének illatát,
De sajnos már sírján nyílik az ibolya.
Elvitte Őt egy súlyos betegség,
Magamra hagyott oly hirtelen.
Gyakran úgy érzem, szól hozzám,
S, hogy itt van még most is velem.
Álmaimban sokszor látom,
Szólítanám, már hozzá is ...
Felvillan előttem kedves mosolya.
S érzem parfümjének illatát,
De sajnos már sírján nyílik az ibolya.
Elvitte Őt egy súlyos betegség,
Magamra hagyott oly hirtelen.
Gyakran úgy érzem, szól hozzám,
S, hogy itt van még most is velem.
Álmaimban sokszor látom,
Szólítanám, már hozzá is ...
Olvasták: 609
Az Ön versének a helye...
Úgy hagytál itt minket,
Hogy el sem köszöntél.
Tudom neked megnyugvás,
Mert a betegséggel sokat küszködtél.
Hiányod szívembe mély űrt hagyott,
Mert még most is szükség lenne Rád.
Egy apára, nagyapára, barátra,
S élhetnénk boldogan, mint egy nagy család.
Nagyon nehezen viselem életem nélküled,
Gondolatom oly sokszor ...
Olvasták: 581
Nagy szerelem volt a miénk,
S hamar férjhez is mentem.
Hosszú évekig boldogok voltunk.
Úgy éreztem örökre belé szerettem.
Évek teltek el boldogságban,
Nem volt köztünk probléma semmi.
De ez egy idő után múlni látszott,
S már éreztem, nem tudok boldog lenni.
Évekig gyötrődtem, de tudom hibáztam,
Hagytam magamat ...
Olvasták: 550
Mindegy, hogy hányszor szeretünk életünkben,
Mert a szerelem mindig más és más.
Az új szerelem, mivel teljesen ismeretlen,
Csupa ábránd, gyönyör és álmodozás.
A szerelem vagy a pokol fenekére taszít,
Vagy egyenesen a mennyországba röpít.
De, hogy valahova biztosan eljuttat az biztos,
S minden bánatodtól örökre megszabadít.
A ...
Olvasták: 618
Első találkozásunkkor, a szívem torkomban éreztem,
S ott, akkor, oly boldog voltam, hogy léteztem.
Zavaromat próbáltam mosollyal leplezni,
S közben kezdtem a karjaidba belefeledkezni.
Csodás két szemed teljesen megvakított,
S a szerelem szívembe belehasított.
Egyetlen érintésed izgalomba hozott,
S hamarosan a testünk ...
Olvasták: 541
A koldus sorsa szerencsétlen,
Sosincs része szerencsében.
Télen hideg, nyáron meleg,
Ettől lesz ő sokszor beteg.
A csillagos ég a takarója,
Ez életének velejárója.
Nincs hajléka, hova fejét lehajtsa,
Csak a szerencse, mi őt életben tartsa.
Csak egy darab kenyér, mi nem sok,
Ha kap már akkor is boldog.
Az éhségét kissé tudja ...
Sosincs része szerencsében.
Télen hideg, nyáron meleg,
Ettől lesz ő sokszor beteg.
A csillagos ég a takarója,
Ez életének velejárója.
Nincs hajléka, hova fejét lehajtsa,
Csak a szerencse, mi őt életben tartsa.
Csak egy darab kenyér, mi nem sok,
Ha kap már akkor is boldog.
Az éhségét kissé tudja ...
Olvasták: 489
Élet,