Mára élesen látod az egykoron könnyedén ócsárolt életedről faragott képeket,
Eközben hajthatatlan elképzeléseid, egytől egyig esztelenség tévútjára vezet!
Bár sohasem ereszted a csalfa délibábokként tovatűnő felesleges vágyálmaid,
Gigászi sziklaként tántoríthatatlan maradsz, némán magadba zárva gondjaid!

Olykor a látszat édesen suttogó ...

- Van valami felettünk??
Ha már nincs miben reménykedned, ezt kérded magadtól...
Van e valami, amihez fohászkodhatsz és utolsó sírástól remegő szavaidat mondhatod...
Nézel az égre és rozsdás késsel átdöfött szíved fájdalma miatt,
Üvöltesz az éjszaka nagy szemének, mint egy magányos csorda nélküli farkas...

- Víz fog körül...
Nem sok, ...

-Mikor az élet nagy ritkán kedves hozzád,
és ledob neked az asztaláról egy apró morzsát,
te nem tudsz vele hirtelen mit kezdeni.
A gondolataidtól nem is tudsz pihenni!
Tipródsz, tétovázol, toporogsz...

-Igen! Ember te tétlen vagy!
Szólal meg benned a gondolat.
Csináld! Indulj! Menj már!
Nagy levegő, és újra csak vár...

-Félsz, ...