Összefeküdt velem Álommal Képzelet
fonódó kezüknek körme-vájt, fájósan -
illúziót csinálni pajkosan szálltak
kacajuk fennakadt sötétség-hálóban.

Rebbentek pilláim a fogócskájukba
virgonc éjszakának nézhettem elébe -
kavargott fejemben fél-valós valóssal
miként villantsak így Reggelnek szemébe?

Ágyamba fogadtam ...

Boldogság topog az ajtónál, oly félszeg
látom a szemén, hogy vonzza még a homály -
leoltom lámpámat s mutatom a fészket
honnan ő kifakadt, mint zubogó forrás.

Gyere hát közelebb, menhelyed én leszek
sóhajtásod lapozd át sebesen hozzám -
összes szép érzésem ölelésért vedd meg
simulj belém szorost, te legyél a ...

Egyszer, ha majd valóban ott ülünk
kertünkben a padon, talán tényleg
megbánom azt, hogy milyen sokat
gondolkodtam rajtunk. Azon, hogy
egy-párként mi egymást miképpen
viselnénk, ígéreteinkből hogyan
válna mellvéd. Élet-pajzs, mely
védeni hivatott nyugalmunkat.

Nyugalmunk békéjét, egymást őrizve
csendességben...visszavonultan ...

Miért írok, miért? talán... a szó öröméért
talán a lelkemből feltörő üdvözítő percért
talán a sorok egymásutánjának lenyugvásáért
talán a kajla betűk rendjének tisztaságáért.

Miért írok, miért? talán...mert megtaláltam
talán szívből hinni véltem és nem beárultam
talán azt gondoltam, hogy végre letisztultam
talán ...

Tükröt tartok a nap felé, szerelmem,
hogy égő szép szemed újból megleljem,
mert úgy hiányzik valami a lelkem mélyéről,
lajtorjával hoznám azt le az ég kékjéről.

Követem nyomát a végtelen semminek,
halandó vagyok, így tanították az istenek,
vajon hinnem kell-e teljesen a szavuk?
állhatok-e ellent, ha szívem a ...

Hallgatja a szívem
szavaid fonalát
meglátja a lelkem
betűid óhaját.

érintik finoman
bensőm bugyrait
tapintom a bánat
és öröm sorait.

Ám ne gondolj sötéten
jövőképet búsan festve
tudod, hogy keservesen
vajúdva bírom napra-estre

megoldatlan közelségünk
fokozódó terheivel küzdve
azt a távot ...