Botorkálva, elűzöm a zajt...

Temető csendje karjában tart.

Síri csend lelkemben motoszkál,

ott semmit, csak fájdalmat talál.


Szikár föld sárgán magaslik ott,

hol földgyomra nyelte koporsót,

mely búcsút vett a földi élettől,

s az édes családi fészektől.


Szorosan markolom a keresztet.

Érzem a hozzám ...

Mindig érzem

pezsgős ajkad illatát,

ahogy mámoros

mozdulattal

ajkad ajkamhoz

csendfátyolt terít

s e szárnyatlan pillanat

szomjas szavakat hagy...

A patak szelíden öleli a hegyet,
Mint egy csillogó ezüstkoszorú.
Medrében fűszálak kókadozva lépnek,
Lomhán, ahogy olykor az ember szomorú.

Tavaszi pirkadat vidáman jár, kel,
Föl-alá kúszva a hegygerinc falán,
Gyűjti gyorsan a gyémánt könnyeket
Napnak némasága örömére talán.

Patak partján pirkadó szomjas hajnal
Behajolva a hűvös ...

\"Csermelyzúgás, bérci vadvirágok,

Születésem ott ért napvilágot.

A fenyvesek sóhajában ringott

anyám vajúdása\"; történet így hangzott.



\"Mert a mi időnkben nem így vót\"

Hallgatom szám tátva nagyapót:

\"Lenvászonba pólyálva a kasba

vettek ágyat, s vittek a havasba\"



Mily dicső e bércek közt az ...

Csókom hagyom a kezem ráncán.
Megdermedt a perc mozdulatán.
Fehér fátyol borítja arcod,
megáll az idő, s a mosolyod.

Szívem összeszorul torkomban.
Lüktet a testem fájdalmában...
Ordít lelkemig, hogy senki ne hallja,
s kezem kihűlt kezedet tartja.

Életed útját a halál karma
megfojtva a kezembe adta.
Hadd lássam, hogy már nincs ...