A végtelen víz fölött gyöngyház-ég dalol,
s a hangokkal együtt zeng a szél.
Távoli hegytetők alól
hangtalan vágy jön s alél,
a mámoros platán alatt
gyászos álmok sikoltanak,
habár a sétány most kihalt.
A fények időt bomlasztanak...
Vízbe hullnak megélt-képek,
rubin-színű semmivé válnak,
szívekben eleven ...

Búvó hang szólni kényszerít
most, hogy a közelgő este int.
Ráncba szednek gyökereim,
semmibe halt elődeim.
Forog bennem a visszavágás,
öröm, bú s valami fájás.
Rajzolata arcomra kiül,
reszket tovább élettelenül...
Magamba húzódok hasztalan
s minden sóhajom hangtalan.
Vallatóra fognak a szavak,
könyörgöm, kérem, ...

Cogito ergo sum

Cogito ergo sum. Gondolkodom,
tehát vagyok.
Eluralnak a gondolatok.
Szelídek, szilajok, vadak,
agyamba vésve, hogy fájjanak!
Tehát, vagyok. Élek, dolgozom.
Tudok sírni és nevetni,
de nem tudok feledni!
Miért? Miért vannak a miértek?
Mért van az, hogy én ezt nem értem?
Mért háborog az óceán vize,
a végtelen ...

Záporozik odakinn,
havas már az utca,
az ég szánját odafenn
három szarvas húzza.
Csillagot rúg minden pata,
fénylik szerte-széjjel,
elcsendesül világ zaja
Szent Karácsony éjjel.

Csak a szíved dobolása
hallik kis Attila.
Boldogság és öröm dala
annak, aki hallja.
Angyal száll az ablakodba
vele égi üzenet,
- tudjuk ...

Küszöbön van már az ünnep,
ajtót tárok, - lépjen be!
Boldogságom egyre teljebb,
gyertyát gyújtok szívembeיִ
Hadd lobogjon fel az égig!
Szállok én is lázas lángon,
égi úton csillagfényig, -
földre hozom édes álmom:
Vigasztalást, megbékélést,
szeretetet, hő bizalmat,
csendet, békét és megértést,
amit csak egy hű ...

Vágytam már a Tél havát!
Karácsony hangulatát...
Együtt a család a jó meleg szobában,
szállnak az órák boldog várakozásban.
Sóhaj kíséri a fagyos szél útjait,
nem hallani az erdők zúzmarás hangjait...
Fenyvesek álmodnak fehér éjszakát,
Karácsony estére meleg szobát.
Álmodnak fejükre csillogó koronát,
fogadni a szeretet ...