Először
tárgyainkat hullatjuk el
Aztán
a megszokott
mozdulatok
lassan tétovázni kezdenek.

Szájba vernek emlékeink.

Vágyaink
lyukas lavórján,
fénnyel és harmattal
már csak önmagát
öblítheti tisztára
a megkésett felismerés:

amikor
maradék bátorságunk
protézisével
apró örömöket ...

Legyél
hajlékony,
mint a
nádszál

észrevétlen,
mint a
hajszál

simulékony,
mint a
fűszál

plasztikus,
mint a
gyurma

praktikus,
mint a
bunda

lendületes,
mint a
hinta

mindig kéznél,
mint a
minta.

Emlékeink úgy kötődnek hozzánk,
mint árnyék a kő mögé: észrevétlenül.
Az otthon sziluettjét
én is magamban hordozom: arcomba
karcolta az idő az arcukat,
s karomban övék a mozdulat...
A szem sarkában
-egy cseppben-
elfér az egész gyermekkor:
a ház, a kert, a rét,
ahonnét
elindultam,
zsebemben csörgő ...

A tudás italából ne hagyj
eleget innom, óh iskola!
A szomjazó célja te vagy,
s eltol magától az ostoba.

Hívj asztalodhoz naponta
s tégy úgy, mintha játszanál!
Vigyázz rám s vegyél karodba
ha bármi bánat rám talál.

Fékezz,ha kell,jó szóval tilts:
te fegyelmezz, ne a félelem.
Ne tananyagot, engem taníts,
...

A praktikus kínál
a taktikus kivár
a távol oly sivár
semmin túl semmi vár


semmin túl semmi vár
valaki senki már
előjog vagy sirám
tisztára nem sikál


tisztára nem sikál
bár az arc vásik ám
átlátni mint szitán
egyikén- másikán

...

Ne hagyd,
Uram, hogy megtudjam,
az idő hová is tart,
volt-e valami start,
vagy ahogy lenni kéne,
sejteni, hogy hol a vége?


Engedd
hinnem, hogy örök a forgás
a világ csikorgó sarkain,
mégsem nagy még a rontás,
s a sok Ábel között
még kevés a Káin!


Ne hagyd,
Uram,hogy ...