Mikor megszülettem
szoptatni sem akart
az anyám,
miért nem lettem fiú,
cipelhetem nő létemre
a rám rakott
egyenruhám.
Minden nőnek megadatott:
kenyérkereső lehet,
szavazhat,
otthon moshat,
főzhet, vasalhat,
gyerekeket nevelheti,
ragyogjon a lakása is.
Jön a nagy nap, ez a nőké.
Süssél. főzzél, legyen
kisebb ...

Unalmasan kurták a
téli nappalok,
hamarabb, mint a sóhaj,
gördülnek elő
a béna csillagok,
amik fázósan
kabátba bújnak be,
fényük tompa,
melegség az övék
semmi uralkodik
kint és bent,
csak
nézek,
és
elfordítom
a lelkem.

Tóparton húzódó sárga,
itt keskeny,
ott szélesedő sár
előtt, úttalan utak kezdete
őrzi a mögötte pipiskedő
hegyekbe kövült Szépség álmát, aki
kőágyra fektetve alussza hétalvók álmát...

Gonoszság a földön, mint két sáros cápa,
őrzi a fölfelé vezető utat,
szomjúság nem gyötri őket, úszni elfelejtettek,
embervérre ...

Életerővel
telített szívvel
születtem.
Változatos volt
minden
léptem,
a meghátrálással
soha sem
szemeztem.
Igyekeztem
tartalmassá tenni
gyors röptű
életem,
vagy
mindezt csak
elképzelem.

Gyökerekkel, bogyókkal, levelekkel
gyógyított az ősember...
röpült az idő,
maradt a betegség,
imádság legyen a segítség.
Újabb szelek fújtak:
nem elég az imádság,
elixír kell, az
biztos gyógyulás.
Eldobni az elixírt(!)
az mind felesleges
kuruzslás - mondta
a tudomány.
Itt vannak a tabletták,
vannak ...

Miért kérdezed: borzongok-e
ha arra gondolok
megöregedtem.
Nem felelek, csak
hangosan nevetek.
Nem látod: arcom, testem
mutatja koromat,
nézz a szemembe,
meglátod lelkemet,
derűt sugároz, mögötte
kezek lábak, arcok, mozognak,
mind én vagyok,
belőlem erednek, bennük vagyok
szebb, mint valaha,
amit Te soha sem
érthetsz meg, ...