Pillanatból lesznek
percek,
percekből a mindenségek.
Észrevétlen elsuhantak:
napsütéstől
fénylő napok,
éjjelente
rőzselángból
a szikrázó
csillagok.
Volt
mennydörgés
csúf viharral,
bomba-szántotta határ.
Szemetesbe dobok mindent!
Emlékcsipet sem kell már!
Enyém lesz mind,
ami most van,
ami még nincs, ...

Fáradt lelkem elhagyott,
tán nem is én ültem
a széken,
valaha nagyon régen.
Csókkal akart
kedveskedni az élet.
Mért nem értette soha:
ordíthatnék kedvem volt
mert,
valahol a sötétben
elvesztettem,
nem kerestem
mindazt, ami úgy éltetett:
hitemet az emberekben
barátságban,
szerelemben,
szeretetben.
Lépni, menni, ...

Ha szállni tudnék,
akkor sem repülnék,
félek a mélységtől,
félek a magastól.
Az óriáskeréken
kis híján eltörtem
testvérem kezét,
szempilláim feszítővassal sem
szedhetted volna szét,
de,
ha lélekben emelkedek
a magasba,
alattam látom a falumat,
olyan amilyen,
de
nekem szép,
mert
az enyém.
Aztán ...

Rajtad múlik,
mi az,
amit kutatsz másokban,
akkor esélyt kapsz
megtalálni azt
önmagadban.
Mit szeretnél?
Sötétség helyett Fényt?
Felcserélnéd a:
Csúnyaságot?
A Szépségért?
Ne rohangálj össze-vissza!
Mindenkiben ebből is van,
abból is van.
Rajtad múlik,
mi az,
amit látni szeretnél másokban!
Nyisd ki jól a ...

Embernek születtem,
élem mindennapi
szürke életem,
de ha velem vagy,
megváltozik minden,
agyamban nyüzsög a szóáradat,
de a szám néma marad,
félek, elriasztalak,
bármit mondanék,
szemöldököd dzsungelében
eltévednék.
Álmodozóvá tettél, aki
fűben, virágban a harmatcseppet
délben felleli,
nyakéknek ...

A
fenyő
intelmei:
Veszélyes
vagy ember,
ha sírsz, fájdalmadból szikrát vethet
a gyűlölet,
ha nevetsz, követheti sajnos
a szerettelek,
ha dühöngsz, simogathat a kezed
ököllel,
ha csendes, hallgatag vagy, ostorozhat
tekinteted,
ha sokat gondolkodsz, ördögi tervek
születhetnek,
ha nem gondolkodsz, csak cselekszel,
még ...