Őszi szél csábítóan
kopogtatja
ablakom,
hideget hoz zsákjában
északról,
hűvös homállyal
tart felém,
magához ragad a szenvedély
ám találkánkban az elválás
benne él, ölelhetsz
nyirkos hideg szíveddel,
eddig is közösültem
sok ősszel,
magad is láthatod,
nem lett gyümölcse
ezeknek a
szeretkezéseknek.

Valahol a felhők fölött
Hold suhan az égi tengeren,
nincs csobbanás,
csak hátára telepedett
veszélyt sejtető csönd.
Erősödő morajlással óriásként
dübörög az égi vízhegy,
vége hossza elérhetetlen,
átöleli kéjjel, vad szerelemmel,
alattuk nincs lepedő,
felettük vizes a takaró,
árral folyó halvány fénysugár
sikong az ...

Szél szárnya
megpihent,
szénfekete hajadba
beletúrt kacagva
az utolsó napsugár,
szemednek
csillogó medrében,
fürösztöttem tekintetem
ég és föld között
megszűnt
minden kapcsolat,
légüres térben
lebegett a
hangulat.
Csitt,
meg ne szólalj
kedvesem,
ez az este
a legszebb nekem.
Esthajnal ...

Amikor az ég és a föld
üli nászát,
szerelmüket fényes ostor füstje jelzi,
mindent söprő
kéjelgésük csattanása
záporral és zivatarral
hangfalat tör;
máskor,
mikor a csúcsra ér fel
a beteljesülés
örömkönnye,
termőföldre hullik le.
Fogd fel ember:
ez egy fajta szerelem.
Ég és föld,
ha egybe olvad,
tanulj ...

Reggel, mikor
ablakomból kinézek,
távolból egy
magas nyárfa
jó reggelt mond, s tiszteleg.
Közelebbről integetnek
szebbnél-szebb
almafák,
csábítóan ingerelnek
sziklakertek,
ezer fajta szép virág.
Egyedül a szőlőskert
hajtja le fejét,
mintha csak a fürtjeit
védené.
Csak a felhők
nem moccannak,
mintha egy ...

Mikor egy kerek,
fényes,
fehér
korong
létezik az égen,
ablakodon bekukucskál,
mosolyog,
körülötte narancssárga,
aranysárga minden,
rozsdás színű falevelek
rokolyaként ékeskednek,
ecsettel sem festhetnéd meg
szebbé az eget.
A vízben még tükörképét
nézegeti a cserje,
gyönyörködik önmagában
a vizet ivó ...