 | Ceczey Péter (44 éves, férfi) Szeretnék biztatni mindenkit, aki érdeklődik a verseimben megjelenített témák iránt, bátran írjon az email címemre, had kezdődjön el egy érdekes beszélgetés. |
Ceczey Péter által beküldött versek
Ki vagy te?
Mi vagy te?
Csak elmém szüleménye:
nagy senki,
nagy semmi,
nem voltál,
nem vagy,
nem leszel.
Látod a
naplementét?
Narancssárga, citromsárga
magányűző fénysugarát
nekem küldi.
Egy hófehér galamb,
szájában egy zöld ág,
csókot lehel reá
felém,
belém,
ellened.
Tudd meg:
nem ...
Mi vagy te?
Csak elmém szüleménye:
nagy senki,
nagy semmi,
nem voltál,
nem vagy,
nem leszel.
Látod a
naplementét?
Narancssárga, citromsárga
magányűző fénysugarát
nekem küldi.
Egy hófehér galamb,
szájában egy zöld ág,
csókot lehel reá
felém,
belém,
ellened.
Tudd meg:
nem ...
Olvasták: 400
Élet,
Az Ön versének a helye...
Ha mezítlábas gyermekkorom
vetíti elém az elme,
a homályban,
az asztalfőn
üresen
búsul a hely...
Ifjúságom derűjéből
fel-felbugyog a
nevetés.
Most: bombáktól zajos a hazám,
a jövőm valahol elhagyott.
vetíti elém az elme,
a homályban,
az asztalfőn
üresen
búsul a hely...
Ifjúságom derűjéből
fel-felbugyog a
nevetés.
Most: bombáktól zajos a hazám,
a jövőm valahol elhagyott.
Olvasták: 407
Élet,
Bűnbakot kerestek?
Hát itt vagyok!
Mondjátok meg
jó barátok:
mi a bűnöm?
Én még annyit
hozzáadok.
A levegőt
ingyen szedem,
mindkét lábam
jól használom,
nem szükséges
senki előtt
csúsznom,
másznom.
Fülem süket,
jó hangosan
nyelvem pörög,
négy szemem van
mindent látok.
Szeretőm nincs,
azt ...
Hát itt vagyok!
Mondjátok meg
jó barátok:
mi a bűnöm?
Én még annyit
hozzáadok.
A levegőt
ingyen szedem,
mindkét lábam
jól használom,
nem szükséges
senki előtt
csúsznom,
másznom.
Fülem süket,
jó hangosan
nyelvem pörög,
négy szemem van
mindent látok.
Szeretőm nincs,
azt ...
Olvasták: 431
Amikor a magány-ecset
szürkére festi
a múltból
felém integető
rózsaszín,
lila,
fehér,
vérvörös
emlékeim,
fogcsikorgatva kalimpálok,
kézzel- lábbal
hadonászva,
kiabálok:
hazug vagy és gonosz,
azt hiszed, nem tudom
mazochista természettel
áldott meg az ég,
hagyj engem
békén.
szürkére festi
a múltból
felém integető
rózsaszín,
lila,
fehér,
vérvörös
emlékeim,
fogcsikorgatva kalimpálok,
kézzel- lábbal
hadonászva,
kiabálok:
hazug vagy és gonosz,
azt hiszed, nem tudom
mazochista természettel
áldott meg az ég,
hagyj engem
békén.
Olvasták: 376
Élet,
Ki mondja meg nekem:
mért szép az élet?
Mért jönnek fekete felhők
morogva,
hömpölyögve,
amikor nem kellene?
Mért borít be
a plafon sara
a szobámról,
ha házamban
menedéket keresek?
A remények fehérsége
hol szürke,
hol fekete.
Honnan az erő
fel- felállni,
mikor sárgaföldig döngölnek?
Ki mondja meg ...
mért szép az élet?
Mért jönnek fekete felhők
morogva,
hömpölyögve,
amikor nem kellene?
Mért borít be
a plafon sara
a szobámról,
ha házamban
menedéket keresek?
A remények fehérsége
hol szürke,
hol fekete.
Honnan az erő
fel- felállni,
mikor sárgaföldig döngölnek?
Ki mondja meg ...
Olvasták: 303
Élet,
Arany, pompa, csillogás
nem kell nekem.
Adjátok meg
ami jár!
Álmaimba köptetek!
Nincs se utazás,
se színház,
se körém gyűjtött csöppségek rohanása
tengerparti homokvárban.
Mellemre ült
a félelem:
magamért is
másokért is,
szeretteim: főleg
értetek.
nem kell nekem.
Adjátok meg
ami jár!
Álmaimba köptetek!
Nincs se utazás,
se színház,
se körém gyűjtött csöppségek rohanása
tengerparti homokvárban.
Mellemre ült
a félelem:
magamért is
másokért is,
szeretteim: főleg
értetek.
Olvasták: 338
Élet,
