Szilveszter Sándor senior (74 éves, férfi) ? |
Szilveszter Sándor senior által beküldött versek
Csendesen nyisd ki ajtómat,
És osonj szívemhez.
Mindkettő rád vár.
Ó! Jöjj Szerelem.
Ne kegyelmezz!
Mikor lassan eggyé olvadunk,
Hogy szinte meghalunk.
Mit tehetnék?
Csak az vagyok
Neked.
Egy újabb menedék!
Szeged, 2012. február 11.
És osonj szívemhez.
Mindkettő rád vár.
Ó! Jöjj Szerelem.
Ne kegyelmezz!
Mikor lassan eggyé olvadunk,
Hogy szinte meghalunk.
Mit tehetnék?
Csak az vagyok
Neked.
Egy újabb menedék!
Szeged, 2012. február 11.
Olvasták: 468
Az Ön versének a helye...
Jöjj már el, hiszen várok Rád.
Éveken át s, napokig.
Torkom hangja hozzád kiált,
Ölelj át és szálljunk a csillagokig.
Mint annyi nyári éjszakán,
Fekszünk a langyos fűben.
Ketten vagyunk s, némán.
Tücsök ciripel a fülünkbe.
Oly jó volt az a nyári éjszaka,
Mikor még együtt voltunk.
De eljött a másnap hajnala,
És ...
Éveken át s, napokig.
Torkom hangja hozzád kiált,
Ölelj át és szálljunk a csillagokig.
Mint annyi nyári éjszakán,
Fekszünk a langyos fűben.
Ketten vagyunk s, némán.
Tücsök ciripel a fülünkbe.
Oly jó volt az a nyári éjszaka,
Mikor még együtt voltunk.
De eljött a másnap hajnala,
És ...
Olvasták: 407
Őrt állnak,
házam előtt a fák.
Lombjukat vesztve,
olyan árvák.
Mint a koldusok,
szakadt az águk.
Lehullott már a földre,
az összes ruhájuk.
Kérgükön barázdát,
vágott az idő.
S’ a tájra ráborult,
a nyálkás, hideg eső.
Szeged,2012. február 16.
házam előtt a fák.
Lombjukat vesztve,
olyan árvák.
Mint a koldusok,
szakadt az águk.
Lehullott már a földre,
az összes ruhájuk.
Kérgükön barázdát,
vágott az idő.
S’ a tájra ráborult,
a nyálkás, hideg eső.
Szeged,2012. február 16.
Olvasták: 297
Az előadás véget ért,
A függöny is legördült,
De valaki még ott áll,
Festetten egyedül.
A reflektor nem világít,
A bohóc mégsem tágít.
Áll ott sután, kócosan
És közben a könnye csurran.
Most én vagyok a bohóc,
Porondom a nagyvilág.
Nem vagyok kifestve sem,
Mégis cirkusz az életem.
De nem tudok nevetni ...
A függöny is legördült,
De valaki még ott áll,
Festetten egyedül.
A reflektor nem világít,
A bohóc mégsem tágít.
Áll ott sután, kócosan
És közben a könnye csurran.
Most én vagyok a bohóc,
Porondom a nagyvilág.
Nem vagyok kifestve sem,
Mégis cirkusz az életem.
De nem tudok nevetni ...
Olvasták: 361
Hullámokban omló,
Kék haja rám borul.
Sós ízű csókot ad,
Kiszáradt számra.
Kicsit ringat.
Ring, ring...
(a szél dúdol.)
S’ majd,
a mélység elaltat.
Szeged,2012. február 19.
Kék haja rám borul.
Sós ízű csókot ad,
Kiszáradt számra.
Kicsit ringat.
Ring, ring...
(a szél dúdol.)
S’ majd,
a mélység elaltat.
Szeged,2012. február 19.
Olvasták: 440
Béke,
Meghajlott már rajta a cseréptető,
És újra rossz a kapucsengő.
Az udvart a gyom is belepte.
Nem játszanak ott már, gyerekek nevetve.
Furcsa volt most újra látni.
Otthonom már nem a régi.
A falak is megvetemedtek,
És lyukasak az esőereszek.
Emlékszem mikor épült,
És napról napra egyre szépült.
A szép nagy házban éltünk ...
És újra rossz a kapucsengő.
Az udvart a gyom is belepte.
Nem játszanak ott már, gyerekek nevetve.
Furcsa volt most újra látni.
Otthonom már nem a régi.
A falak is megvetemedtek,
És lyukasak az esőereszek.
Emlékszem mikor épült,
És napról napra egyre szépült.
A szép nagy házban éltünk ...
Olvasták: 322
Élet,