A temető néma csendjétől,
A könnyektől ázott szemekből
Megdermedt arcok sokasága
Vetül egy apa koporsó falára.

Fiatal könnycseppek áztatják
Koporsónak fényes arcát.
S a fájdalmas jajszó kiáltását
Csak az emlékek támogatják.

Együtt töltött évek szépsége,
A család kitartó szeretete,
S a tomboló fájdalom ...

Lelkem összefonódik szíveddel,
Szorosan ölelkezik,szinte eggyé olvad.
Testem testedbe mélyen bele marja magát,
Tüzes lángja hosszan csöpög szíved vérző falán.
Szomjazom a gyöngéd érintésedre.
Oly távol vagy,de mégis hallom a hangod,
Fájdalmad görcsösen a fülembe zúgod,
Távolság ereje marcangol,széttépi a szívem.
Fájdalmasan ...

Gondtalan ifjúságom töredékét,
a tavaszi hóolvadás birtoklása
egy kis időre magával ragadta.
Ingoványos hideg ágak zömében,
kapkodtam életemért .
Nyálkás fűszálak közt hadonászva
karmoltam a folyó hullámaiban.
Mélyen véstem magam bele.
Magába szívott a hullámok sodrása,
Rabul ejtett a folyó bukdácsoló árja.
Nem akartam ...

Csordogál a kis patak, hűvös íze
ott bugyog ki az ős kövek között,
szilárd szülőföldem otthonából.
A napfény csillámai arcára vetülnek,
s csobogása magasan hallszik,
zúg a fenyves erdő zajában.
Versenyt űz a hangja a madarak
visításán, s az erdő lágy dallamán.
A patak erőre kap, terjeszkedik.
Boldogan táncát járja a sziklás ...

Élő hús-vér folyik mindenütt az utcákban
Bűzlik az irigység köztük, tapad a gyűlölet.
Undor telepszik erőszakkal a levegőben
Kihalt az őszinteség,szeretet,a becsület.

Visit visszhangja az élők lelkeikben
S közben a mennyben imák csengnek.
Élő halottként röhögnek egymás szemében
Miközben a pokol tüze hívja őket ...

Szeretnék rongybaba lenni
s mindig az arcodon
mosolyomat látni,
ölelésedbe beleolvadni.
Vihetnél magaddal
akár a zsebedbe,
vagy talán a kabátod
belső felébe.
Szomorúságodat felvidítanám,
ha épp kedved támad
velem játszadozhatnál.
Ha boldogságtól szíved
nagyokat dobban,
én azt is érezném,
meglapulva ...