Endrének
hívták aki tegnap elment

hársfák virágoztak
a búcsúhelyen

édes illatuk
maga volt az élet

a beszéd arról szólt
mi a szeretet

amikor
a Korinthoszi
levélből idézett

magam is zengő érc
voltam akkor
s pengő cimbalom

Engem ne
égessetek meg
nem akarom

a feltámadást
szeretném ...

Egy volt az Ég a Földdel egykoron,
Farkasom hozzád szól dallamom!
Halld szavam, mit égi fénnyel üzenek,
Ez nem pletyka, hiedelem.
Tágra nyílt nap írisze,
S eljött a tűz élete.
Szánom sorsom, s vele magam,
Hisz egykoron védett vala.
S most, hogy vihar tombol fellegekben,
Por, s hamu marad vele egyetemben.
Farkasom, ha kell a Holdat ...

Bármi is bánt, bármi is gyötör,
Az élet rossz, s túl mély a gödör.
De kimászhatsz, s még kiláthatsz,
Csak magaddal törődj ahelyett,
Hogy másokat hibáztatsz.
Bármit is mondanak, ne törődj vele,
Mert szívedbe, lelkedbe nem látnak bele.
Nem tudják mire vagy képes,
Csak te magad érzed,
Hogy forr a véred!
Kelj fel és járj ...

Hol rikkantanak a baglyok az esti fényben,
Hol sírnak a fák reggeli ködben,
Hol hat tűzmadár egyszerre kel életre,
Hol hat alfa farkas egyszerre vonyít fel,
Hol állandó a telihold,
Hol nap helyett csak szürkület látható,
Hol álmok nem léteznek,
Hol vágyak semmibe vésznek,
Hol menny s pokol egyszerre tárja ajtóit,
Hol száz halott egyszerre ...