Szívembe beleégett nyomok, mit itt hagytak az esztendők,
Emlékek lángolnak a sírban, mik soha nem felejthetők
Lelkembe végleg beleékelődtek, mint sárba a lábnyom,
Mély érzés szálldogál bennem, és repül gyönge angyalszárnyon.

Nem történhet meg már, mi egykor maga volt a boldog mosoly?
Elhalt örömnek fája, földjéből nőtt ki a bú, s oly ...

Fagy volt, amikor keseredtem
Lovamra ültem, és menekültem
Messzire, sötét, kihűlt várostól
Csoda országába, fájó rossztól

A messzi csodálatos vidékére
Ott várt a völgy szép királynője
Kinek hatalma varázslatot adott
Elfeledte velem minden bánatot

Mosolya túl áradt a rengetegen
Letörölte könnyező két szemem
A völgy is ismét neki ...