Létezés
Egy teret a Térben betöltve,
Ki tudja, mióta létezem,
S nem riaszt egy új születéstől
A halálba vetett félelem.

Mert nincs halál, csak csend és béke
Lebegve a két élet között,
Tudással, szeretettel telve
Gyűjtök testemnek életerőt.

S ha pattan egy szikra a Létből,
Egy időre ismét itt leszek,
Egy teret foglalva a Térből
Tudom, hogy jobb ember lehetek!