Mindannyian keresünk.
Talán magunk sem tudjuk mit,
egy mosolyt, egy szót, egy érintést;
hiányoznak rá a szavaink.

Hasztalan járjuk táncunk
a hétköznapok parkettjén,
s ha jön a hétvége,
boldogan menekülünk
a hamis érzésbe,
az ál-örömök fényébe,
melyeknek lézerpengéje
hasít lyukat az éj szövetébe.

Rebegjük, ...

Álomra várva,
a villanyfény hideg sugarában
újra és újra körbejár
mosolyod képe.

Holdvilágban ragyogó
tükör,
mely inkább árny, mint kép.
Életre kelsz,

S életre hívsz
engem is.
Mióta várom már,
hogy eléd álljak,

Elmondjam, mit eddig
csak az éjnek súgtam.
Itt vagy, és én
néma ...

Milyen egyszerű az egész !
Csak magamat okolhatom,
hogy feleslegesen bonyolítom
elmondását annak, irántad mit érzek,
s magamban milyennek véllek.

Milyen egyszerű az egész !
Egyetlen pillantásod kárpótlás
minden egyes sötét másodpercért.
Egyetlen mosolyod a remény,
amiért e világon élek.

Milyen egyszerű az egész !
Te ...