Bózsing György (2024 éves, ) |
Bózsing György által beküldött versek
Egy pillanatra elfordultam,
s mint derült égből a villámcsapás,
úgy esett rám a választás,
nem tudtam szabadulni, pedig akartam.
A lény visszatartott különös erejével,
csitítgatott, s odahajolt fülemhez,
majd lefektetett az öléhez,
s éreztem, hideg tör ki leheletével.
Ajkamra lehelt egy rideg csókot
s mondta: \'halhatatlanná ...
s mint derült égből a villámcsapás,
úgy esett rám a választás,
nem tudtam szabadulni, pedig akartam.
A lény visszatartott különös erejével,
csitítgatott, s odahajolt fülemhez,
majd lefektetett az öléhez,
s éreztem, hideg tör ki leheletével.
Ajkamra lehelt egy rideg csókot
s mondta: \'halhatatlanná ...
Olvasták: 683
Élet,
Az Ön versének a helye...
Mindig megbocsátani nehéz
S maga a szó is oly kevés
Nem elég egyszerűen kimondani
Azt valahogy ki is kell mutatni
Hisz a nyomnélküli szavak elszállnak
Mint ősszel a vándorló madarak
Neked megbocsátani soha nem fogok
Többé hozzád kötődni nem akarok
Látod, ily könnyedén ér véget,
Oly sebet hagy a szívbe mi végtelenül ...
S maga a szó is oly kevés
Nem elég egyszerűen kimondani
Azt valahogy ki is kell mutatni
Hisz a nyomnélküli szavak elszállnak
Mint ősszel a vándorló madarak
Neked megbocsátani soha nem fogok
Többé hozzád kötődni nem akarok
Látod, ily könnyedén ér véget,
Oly sebet hagy a szívbe mi végtelenül ...
Olvasták: 714