Levágtam egy szelet kenyeret,
S rákentem egész szívemet.
Igy kináltam fel neked,
Egy hűséges életet.

Odaadtam az utolsó falatot,
És azzal tested jóllakott.
Eldobtad azután lelkemet,
A kutyáknak hagytad maradék testemet.

És nekem fáj a vég,
Hogy vérem igy folyik el,
Hogy a mohó ebek,még
A lelkem is csontostul falják fel.

Hegyeken keresem lelkedet kedvesem,
De nekem nem terem
E helyen szerelem.
Te velem egyszer sem kergetted
E fellegeket remegve,
Lelkemet tettem lelkedhez cseppekbe.
El kellett engednem szeretett kezedet,
De ne legyen neked keserved,sebed,
Tegye lelked verembe egyszer
Eme be nem teljesedett,
Elfeledett szeretet.

Tünde fények ragyognak az égen,
A néma égbolt csodaszép.
Nem éreztem ilyent régen,
Elvarázsol egy álomkép.

Messze sodort az élet árja,
Eltűntél egy perc alatt.
Szivem most a poklot járja,
Az idő állva maradt.

Csak bámulom a csillagokat,
S magam karodba képzelem.
S ha te el is hagytál,
Érintésed soha nem feledem.

Szeretném látni,ahogy
Lassan elkezd vetkőzni.
Leveti kabátját,ruháját.
Elcsendesül körülötte minden.
Ahogy az ágyra fekszik,
Elengedi vágyait,
Lehunyja igéző szemeit.

Szeretném látni,ahogy
Reggel felkel,tekintete
Bejárja a szobát.
Ahogy magára ölti munkaruháját.
Csókját érezni ajkamon,
Mikor kihajolok az ...

Születtem,majd meghalok,
Magam mögött fájdalmat hagyok.
Ma még veled beszélek,
Holnap már csak a szivedben élek.
Nem várnak többé nappalok,
Az örök sötétségbe távozok.
Mostmár semmitől se félek,
Új világban szebb jövőt remélek.