Barátom, Zsolt egy magas,
nett hölggyel az oldalán
bejelentkezik a Grand
Hotel recepcióján:

- Kaphatnék kérem mára
szobát, egy csendes helyen?
- Hogyne! És házastársak?
- Hát persze, mind a ketten!

Barátom, Sándor csinos neje
Éva, így szól lányához. - Engedd
meg, hogy megkérdezzem, Eszterke,
milyen az új udvarlód? Rendes

ember? - Hát persze mama, Szása
jól keres, nem iszik, és hála
Istennek, nem cigizik, bár van
neje s három aranyos sráca....

Mogorva ábrázattal ült Vándor Sándor
az első sorban egy sági lakossági
fórumon, s közbeszólásaival sokszor
zavarta a polgármester adomáit,

anekdotáit, vicceit. A hosszúra
nyúlt beszéde végén, a városvezető
rámutatott a kötözködőre: - Ugyan
tisztelt uram, elmondaná csodás zengő

hangján a hallgatóságnak, hogy Ön mit tett
a ...

Az emberekhez és a tárgyakhoz fűződő

emlékképeim olyanok – ami különös

lehet egyeseknek -, mint a már kialvó csillagok

fénye: hatása jóval tovább tart, mint ahogy



gondolná az ember, az események után

is sokáig érvényesül, a talán furán

hangzik, de semmi sem avul el oly gyorsan - fölöttébb

sebesen -, ...