Tátongó nagy termek,
üres lakatlan helyek.
Sötétség, egyedüllét,
ember vajon hova léphet?

Üres helység nincsenek tárgyak,
ám bárhova nézek csak sötét árnyak.
A falon lévő kép rám vicsorog,
késem a zsebemben már nyikorog.

Hirtelen ijedten kapom elő,
és nézek körbe, vajon ki jő?
De nem látok senkit se ott,
csupán a ...

Oh hozzád bújok oly gyakran én,
mint a tájhoz hűs őszi szellőben,
lombját sírva hullató platán.

Közben felidézem vidám pillanataink,
eszembe jutnak közös kis apró dolgaink.
Félve remélem, hogy léted soha sem múlik.

Szívem a szíved melegétől felolvad,
belőle a bú minden cseppje kiapad.
Kérlek szíved örökké csak nekem ...

Lelkem örökké nyughatatlan,
folyton harcol, halhatatlan.
Két énem szorosan egy testben,
jó és rossz egyetlen lélekben.

Néha jó, majd a rossz lesz úrrá,
egyik a másikat úgy zúzza porrá.
Így a lélek soha nem válhat jóvá,
s a test pedig egy kezes báránnyá.

Olyan hullámvasút örült játéka ez,
mely egyszer lenn, majd fenn ...

Boldog órák jönnek, tudom,
évek óta csak ezeket várom.
Hosszú nem múló mindennapok,
és azok a semmit mondó hónapok.

Boldog órák jönnek, tudom,
remélem többen még lesz részem.
Várva várom azt a pillanatot,
mikor az öröm meg illantott.

Boldog órák jönnek, tudom,
lassan itt van jó holnapom.
S, mint hogy a kis herceg ...

Szálak mögül, messze a háttérből,
furcsa figurákat rángat ki az életből.
Helyettük él és uralkodik felettük,
de nevét nem tudjuk így nem is, feledtük.

Ez nem csak színházi komédia,
hanem valóság és az életben tragédia!
Ő ott van mindenütt de, nem láthatjuk,
akaratunk ellenére testünk neki átadjuk.

Groteszk kép mikor mást ...