Születnek a képek
és sorai ennek a versnek.
Arcképek a füzetben,
s szavai e poézisnek.

Mindkettő alkot, a festő vázlatol,
a költő a pillanatról dalol.
Egy valami közös ezekben valahol:
mindkettő egy életjelenséget másol.

Halász István
Pestszentlőrinc, 2011. március 03.

Napfény táncol az ablakunkon.
A tavasz kopog az ajtónkon.
Gyere tavasz! Gyere már!
Az egész világ csak rád vár!

Neked nyílik a virág!
Neked szépül a világ!
A természet újra virul!
Megtisztul a tél nyomától!

Gyere tavasz! Gyere már!
Az egész világ csak rád vár!
Neked szól a sürgetés!
Feladatod az ...

Elutazott, kit örömmel vártunk.
Otthona volt a mi otthonunk.
Régen láttunk, azóta sok idő elmúlt.
Beszélgetésünktől szebb lett a múlt.

De az út hozzánk vissza is vezet!
Ezeket a szavakat el ne feledd!
Bármerre jársz, mi mindég várunk!
Otthonoddá lesz lakásunk s házunk!

Halász István
Pestszentlőrinc, 2011. március 06.

Régen volt történetek jönnek-mennek,
oszlatói régmúlt idők megült ködének.
Sok lezajlott eseményt újból élnek
hitet adva jelennek és jövőnek!

Szavak jönnek és boldogan mennek!
Őszinte érzelmek cserélődnek,
mert őszinte megbecsülést remélnek
és tiszteletben leendenek!

Miközben régen volt történetek jönnek-mennek,
a ...

Kinézek az ablakunkon.
Szürke fény van a panelházakon,
a parkon, a kopasz ágakon.
Tél végi hangulat van a tájon.

Bár a fák még téli pihenőben,
de rügyeik már éledőben.
A tavasz itt van reményeinkben,
a rá vágyó szívünkben, lelkünkben.

Ezek a remények sem lesznek hiúk,
hiszen a tél a távozás sorsára jut.
A tavasznak ...

Kibetonozott patak
habjai rideg teknőben bolyonganak.
Fényei már nem csillannak.
Foglyai azok a betonoldalaknak.

A természet csendben marad.
Nincs már itt egyetlen egy béka, sem egyetlen hal.
Nem csendül már itt víg madárdal.
A természet csak egyet tehet, szép csendesen elhal.

A parti fűzfa a holt patakkal együtt viseli közös, nagy ...