A hó fehér habként simul rá a tájra
ragyogó szépségét a tájnak adva.
Az ágakon, bokrokon lustán szétterül.
E szépséges tájban gyönyörködöm egyedül.

Ebben a tündérszép csendben
egy bokor ága megrezzen.
Odanézek, hogy mi lehet.
Szél fújja le a hópihéket.

A havas táj lassan estébe hajlik.
Csend van. Így lesz egész ...

Bogár kutyus emeli a konyhánk,,fényét\'.
Zörgeti az ajtóban a saját edényét.
Így adja tudtára a gazdaasszonynak,
hogy vegyes végre észre, jó az Ő étvágya!

Türelme végtelen, hiszen enni Ő is szeret!
Imádja a finom, gusztusos hússzeleteket!
De nem válogat. A felvágottat is megeszi.
Csak legyen, aki a tányérjára teszi.

Ilyen a mi ...

Fényes csillag fent az égen,
az égi tenger virít kéken.
Csillag ragyog fent a kékben.
Három pásztor, nézz az égre!
Három király! Nézz e szépre!
Vezér született már végre!
Három pásztor nem ül subáján!
Indul az ember,megy a bárány
és egy jászol mellett megállván
hódol az ember, csendben a bárány
és a kisdedet ...

Gyermekek szemén csillan a fény!
Dal zeng Karácsony szent ünnepén!
Tiszta a szív és tiszta a dallam,
mert érzelem van a hangjukban!

A fagyos tájon szerteszét
angyalok viszik a szeretet üzenetét.
Szép dallamokkal tele a lélek
hála a Karácsony szépségének!

A fény gyenge hullámcsókkal üzen
amely arcomon cuppan a vízen.
Bárhol úszom, ezt őszintén élvezem.
Az úszás örömöt jelent nekem!

A szelíd víz körülölel, elvarázsol.
Elvonatkoztat a világ sok bajától!
Az ember a rosszra, bajra itt nem gondol,
hiszen sok baj fakad emberi okokból!

No de, ha mindent szabályosan másokra is gondolva ...

Ott, ahol sohasem virágzik a szeretet,
mindég piszok és gyom lepi el a lelkeket.
Ám ahol a szeretet szép virágja nyílik,
a kölcsönösség eltarthat a sírig.