Ahol nincsen a lelkekben tiszta, őszinte szeretet,
ott az önzés, az ármánykodás öli meg a lelkeket!
Ahol a gonosz, a lelki gyom és hamisság nyer teret,
ott az egoizmus emészt fel minden lelki szépséget!

Pusztítsuk ki a földből ezt a gyomot!
Tisztítsuk meg ettől az egész világot!
Az Isten ebben is segíteni fog,
hisz szeretetben élni a legjobb ...

A háromesztendős királyom
országot-világot derékon
kapva kezével abroncsozza,
mint egy plüss macskát, úgy fogja.

Sürgősen mennem kellett,
miközben két kézzel nyomott a fotelba.
Szent meggyőződéssel, hittel mondotta
csak nagyon nehezen állt meg a talpán.

Mindez csak álmomban lehetett
folytatván e tv-képet,
ezt a nagyon torz ...

Az én csizmáim maguktól mennek,
hála a latyakos időnek.
A jobblábas hívja a ballábast,
amaz meg kéri a jobblábast.

Hogy a csizmáim bizony önállóak lennének? Szó sincs róla!
Én vagyok, ki ezeket a csizmákat ősszel-télen hordja!
Csizmáimban, mint az életemben, jól érzem magamat!
Látva, hogy kinn esik, csizmáimra nézve írtam e sorokat.

Csillogó fény aranyporként fedi a tájat.
Ezen a bágyadt napfény lassú táncot járhat.
De csak járhat, mert lassacskán fáradtan szétterül.
A környék némán fagyos dermedtségbe merül.

Csodálatos ez az elképesztő színpompa!
Tekintetem az ablakunkból magára vonzza.
A levelek sárgájába itt-ott még zöld vegyül.
Meleg szobánkból csodálom ...

Sárgulnak a levelek
és hullanak a gyepre.
Megjött az ősz. Ez a jele.
A Nap most már igen gyenge.

De az ősz még nem a búcsú jele.
Megvan ennek is a maga szépsége.
A szőlőfürtök erővel tele.
Számba csordul mindnek mézédes leve.

A rengeteg, sokféle gyümölcs kizárólag szüretre vár.
A tél nyugalma, a szép tavasz, a ...

Fut a mókus ide-oda,
végül felfut egy nagy fára.
Onnan tekint le a világra.
Farka libben ide-oda.

Neki könnyű! Van hová mennie.
Fel a dús lombok zárt sűrűjébe!
Én a gondok elől hová menjek?
Menedéket előlük én hol lelhetek?