Rímek monoton koppannak.
A vonatkerekek kattognak.
A kocsiban verseket olvasnak
hasznára az időmúlásnak.

Manapság ritka, ki verseket olvas,
pedig lélek van a verssorokban.
A költő őszinte érzelmeket ad,
az olvasó értékeket kap.

Az idő gyorsan múlik, a vonat halad.
Értékek cserélődnek órák alatt.
Tehát a vonaton verseket ...

Esőcseppek az ablakon
lassacskán lefolynak
és a nedves ablakpárkányon
egy pillanatra megcsillannak.

A kertünk ázottan is szép.
Az égbe nyúló kopasz ágak
jelzik az eljövő Tavasz reményét.
Lelkünknek sok szépséget adnak,

hogy higgyünk a várt Tavasznak!
Higgyük, hogy a Tavasz eljön!
Bár még nem látszik a tájban
de a ...

Minden egyes sarok emlékeket őriz
abejárattól a legvégsőbb pontokig.
Ebben a sarokban volt a kedvenc tévém,
amelyet az ágyamból néztemén.

Amott, az ablak előtt meg volt a kicsi konyha
az akkor korszerű hűtőmmel a sarokban.
Időközben életem teljesen megváltozott.
Az itt töltött sok évem múltamba távozott.

Utólag összegezve: ...

Alamuszi ám a cica!
Sűrűn néz Ő jobbra-balra!
Beoson a kamrába.
Tejet inna. Ez a vágya!

Odabent a kamrában
a tejesüveg a polcon van.
A polc alatt egy asztal van,
előtte egy szék a sarokban.

Ezt látva bemegy gyorsan.
Felmászik, s már a polcon van.
A tejet rögtön inná nyomban,
de megcsúszik és azonnyomban

az üveg a ...

Mint az őrségben álló katonák,
úgy állnak a hóban az erdei fák.
Kopasz, fekete alakjuk szúr bele
a már leesett hó fehérségébe.

Nem mozdulnak. Mintha megfagytak volna.
Csak suürke árnyaik vetülnek a hóra.
Az erdei csendben minden mozdulatlan.
Mindent szépen befed a fehér hópaplan.

A labda röppen,
a nagyi szökken.
Az unoka dobja,
a nagyi elkapja,

azaz csak elkapná, ha tudná,
de kissé kevés a reménye rá!
Mégis játszanak önfeledten
a nappaliban Ők, mind a ketten!

Ám nemcsak a játékköti Őket össze,
hanem együtt élnek példás szeretetben!
Közös játékukat nézni nagyon jó,
mondhatom, ezt látni is ...