A téli erdő meghitt, békés csendje
a mozgó világ nyugalmát adja.
A lábaim alatt meg-megreccsenve
törik el pár lehullott gallyacska.

A leheletem párája a levegőben látszikl.
Az út egy bevágásban kanyarogva vezet tovább.
Képzeletem a múlt itteni eseményeivel játszik.
Felsóhajtok. Haza megyek. Kedves erdő! Viszlát!

Deres, fagyos hideg télben
kutyus sétál kinn, a kertben.
Bogár Ő, a szomszéd kutya,
a mi kertünket is Ő vigyázza!

Szaglászik erre, aztán arra,
szemlélődik jobbra, balra
és a feladatát elvégezve
megy haza, a szomszéd kertbe.

Mindig örülünk a jöttének,
a házunk, kertünk örzőjének!
Biztonságunkat szavatolja
Bogár, a ...

A savanyított káposzta
íze késztet csodálatra!
Szép színe bíztat evésre!
Illatozó jelenléte

az asztalunk ékessége!
De nem tart sokáig élete!
Gyorsan a villámra veszem
és élvezettel megeszem!

Szabad szél vígan szárnyal a széles Hortobágy felett
erővel magával sodorva sok letört ágat, levelet,
szilaj táncra kérve az erdősávok komor fáit,
a pásztorok, csikósok sok vihart látott állatait,
majd mint aki semmiben nem ismer határt,
borzolja fel a vizek habjait,
s ha eléri a határaiban folyó szeszélyes Tiszának partjait,
de az éppen most ...

Hópihék szállnak a járda ragadós sarába
és ott maradnak egy nagy, szürke tócsába olvadva.
Ez a tél fura, olyan, mintha késő ős volna.
Mindezt némán nézem az ablakunkban állva.

A felhők sötétszürkék, hóterhüket eleresztik.
Az el is jut a mi házunk előtti járdáig.
Ott aztán, amint mondtam, mind egy tócsába hullik
és ez így megy ...

Hópihék szállnak a járda ragadós sarába
és ott maradnak egy nagy, szürke tócsába olvadva.
Ez a tél fura, olyan, mintha késő ős volna.
Mindezt némán nézem az ablakunkban állva.

A felhők sötétszürkék, hóterhüket eleresztik.
Az el is jut a mi házunk előtti járdáig.
Ott aztán, amint mondtam, mind egy tócsába hullik
és ez így megy ...