Temetőbe visz az útja,
családja sírja odavárja.
Virágcsokor a kezében,
könny csillog a két szemében.

A sírnál csendben megáll.
Állva, halkan sírdogál.
Emlékezik a régmúltra.
A sok emlék a múltba vonza.

Szeretettel gondol halottaira.
Testük felett a sír néma dombja.
Imátkozik a lelki üdvükért,
majd sóhajt egyet és ...

Temetőbe visz az útja,
családja sírja odavárja.
Virágcsokor a kezében,
könny csillog a két szemében.

A sírnál csendben megáll.
Állva, halkan sírdogál.
Emlékezik a régmúltra.
A sok emlék a múltba vonza.

Szeretettel gondol halottaira.
Testük felett a sír néma dombja.
Imátkozik a lelki üdvükért,
majd sóhajt egyet és ...

Zene és betű, e két szépség
szól ebben a lírai csendben,
kamarazene a rádiómból
és Móra a könyvem lapjairól.

Mindkettőnek óriási értéke van
gazdagítva engem e pillanatban.
Múzsák engem gazdagon ajándékoznak!
Hálás vagyok ezért az ajándékozóknak!

Hideg szél fújdogál kint a kertben.
E verset a konyha melegében
paradicsomtövek közelében,
paprikatövekkel egy légtérben
írom sorait róva rendületlen.
Az a csodás ebben a környezetben,
hogy, bár családi házban vagyok benn,
de a nyár itt maradt a közelemben!

Felém int az őszirózsa.
Szép virágjaival mintha
felém biccentve hívogatna,
pedig csak a szél ringatja.

Őszi szellő lengedez a környéken.
A Nap már gyengébben süt fenn az égen.
Bágyadt fényei játszanak szerte a kertben.
Hűvösödik a lég egyre erősebben.

Csend van. Mintha minden várna.
Est borul az egész tájra.
A levegő nem mozdul.
Víz csepeg az ágakról.

Nemrég esett. Sár lepi a kertet.
Csendben, némán róvom a betűket.
A teraszunkon üldögélek.
Onnan nézegetem a környéket.

A Nap lassan, álmatagon lenyugszik éppen.
Eltűnik a fekete felhők gyűrűjében.
Méla lassúsággal ...