 | Petró Árpád (61 éves, férfi) Hobbi szinten írok verseket. |
Petró Árpád által beküldött versek
Egy gondolat született
a kalapom alatt,
cikázva futott
át testemen.
Mire végigért
szenvedéllyé dagadt,
vágy és sóvárgásként
nyomaszt most szűntelen.
Megélni a világnak
minden jószándékát,
összegyűjteni, talán ...
a kalapom alatt,
cikázva futott
át testemen.
Mire végigért
szenvedéllyé dagadt,
vágy és sóvárgásként
nyomaszt most szűntelen.
Megélni a világnak
minden jószándékát,
összegyűjteni, talán ...
Olvasták: 79
Az Ön versének a helye...
Aki még nem élte
farkasnak magányát,
gombát vargányát,
kabátja gombját,
a világnak gondját.
Ne szóljon, ítéljen
amikor meglát,
nem kell, hogy ígérjen,
hozza a nullát,
a világnak gondját.
Ha több kell, ...
farkasnak magányát,
gombát vargányát,
kabátja gombját,
a világnak gondját.
Ne szóljon, ítéljen
amikor meglát,
nem kell, hogy ígérjen,
hozza a nullát,
a világnak gondját.
Ha több kell, ...
Olvasták: 78
A havas éjben egyedül pőrén,
világtalan tapintva fagyos falakat,
jégpáncél feszül a vizek tükrén,
halott lehelet dermeszti jeges hajamat.
Szemembe hasít a szikrázó holdvilág,
lábamnak nyomán véres a hó.
Sötét ablakokon virít a ...
világtalan tapintva fagyos falakat,
jégpáncél feszül a vizek tükrén,
halott lehelet dermeszti jeges hajamat.
Szemembe hasít a szikrázó holdvilág,
lábamnak nyomán véres a hó.
Sötét ablakokon virít a ...
Olvasták: 74
Hova rohantok, ti napjai az évnek?
Lassítsunk, hisz nem lóverseny az élet!
Mit türelmetlen sürgettem ifjú koromban,
Két lábbal nyomnám már a féket.
Míg szilaj, fiatal a zabolátlan kor,
Nem sokat törődik a lagymatag ősszel.
Két marékkal szórja az ...
Lassítsunk, hisz nem lóverseny az élet!
Mit türelmetlen sürgettem ifjú koromban,
Két lábbal nyomnám már a féket.
Míg szilaj, fiatal a zabolátlan kor,
Nem sokat törődik a lagymatag ősszel.
Két marékkal szórja az ...
Olvasták: 75
Kertünknek kapuját, miután becsukta,
Búcsúzón visszanézett a megaggott nyár.
Szomorú nem volt, inkább bölcsesség szemében,
Mint aki tudja, hogy jó úton jár.
Megfésülte haját szeleburdi tavasznak,
Elvetett magját aranyra ...
Búcsúzón visszanézett a megaggott nyár.
Szomorú nem volt, inkább bölcsesség szemében,
Mint aki tudja, hogy jó úton jár.
Megfésülte haját szeleburdi tavasznak,
Elvetett magját aranyra ...
Olvasták: 80
