Rémet álmodtam. Szépet, mit elvett a sors.
Záport, erdőt, friss harmatot,
mire ócska kerék csúf sara felcsapott.
Csengő nevetést, mit gonosz kacaj túlordított.
Szivárványt, barnát, feketét,
Édes szívet, mit emészt a fekély...

Gyöngyöket, mit vörösre festett a vér,
Édes álmot, mihez démon keze ér.
Kék szemeket, sárgát, ...

Égig érő virágok,
de mindnek szirma hullt.
Tiszta hanggal kiáltok,
de színe megfakult.

Vérzik hát a régi seb,
bár éppen csak szivárog
Feltépték rút tövisek.
Fenn varjú károg.

Azt károgja \'várni rád!\'
s én csőrébe nevetek,
Legyőztem már holt hadát,
nem birkózom veletek.

Nem küzdök a múlt ...

Egy piciny pontnak indult
majd óriássá lett mégis
szívében vihar dúlt,
de hallgat most az ég is.

Langy habok simítják
nem érti még miért
szívét útra dobják,
elmúlt tetteiért.

Felüvöltne még, merne is ha tudna,
de csend a szívén ülve,
ajkán vastag dunna.

porba hullik arcáról egy apró csepp harag,
s bár ...

Földre zúg egy égi jel
s te nem törődve rajta
csak általlépsz felette
hangját meg se hallva

s eltűnődni később
hisz láttad ő az élet
porban fekve hagytad
most mért törődne véled?

(2011. 04. 11.)

Szemedbe nézek,
s lelkembe lát a fájdalom,
Hogy szeress, hogy csókolj,
tudom el nem várhatom.
De megismerni úgy kívánom
édes ízű lelkedet,
ha tőlem ezt is elveszed,
az őrület lángja eltemet.

Bámullak, de pillantásod tőlem,
Rabló begyár! elveszed,
de rád nézni újra,
a gyáva eb, én sem merek.
S ha fülembe nyargal ...

Csendes, hűvös hajnal.
A nap is még megpihen,
mégis friss fény nyargal
egy sebből gyógyult szíven.

Egy van csak mi bántja,
lelkem tanácstalan,
hisz szerelemnek búzaszála
gyakran kalásztalan.

Vessek hát-e mégis búzát,
ha az árpa magot hoz?
Imádjam-e Fortunát,
bár így hűtlen magamhoz?

Égessek el magvakat,
mit ...