Azért dideregtél fagyban, hóban
Elzárva magad mindentől-
Érezted, tudtad eljön a pillanat,
Amikor lelked hét tornya ledől.
És azért tűrted a forróságot, szomjat
Mert tudtad, eljön a nagy pillanat,
Mikor végre hűs patakok vízével
Locsolhatod lelked,szomjadat.
És végre eljött, itt van a pillanat-
Te nem találod sehol se önmagad.

Dohányos ember, aki
még egy utolsót szív, pedig már körmére égett.
Aztán a hamutartóba nyomja, mi elfogyott: az élet,
de keze máris a zsebben kotorász, keres,
egy fél csomagra lel, mint jól képzett zsebes,
lelke megnyugszik, máris arra vágyik:
de jó lesz amikor rágyújt, az első slukkra áhít.

Dohányos ember, aki
az életet, a halát ...

Két virág a szemed,
Amint nyitogatod
Szempilláid mögött
A lélek-ablakod.

Bársonyos két kezed
Egy égi fa ága,
Lenge esti szellő
Lépted suhanása.

Csillagok csillaga
A lényed varázsa-
Szelíd szavak színe
Ajkaid rózsája.

S eljön az este is,
Amint csukogatod
Szempilláid mögé
Szerelmes ablakod.

Magyarok királya
András, a harmadik
Szörnyü álmot látott:
Nemzete haldoklik.
Nyolc-tiz felé szakad,
Elfajzik a sarja,
Egyik a másiknak
A szemét kimarja.
Ország: csak maradék,
Amit koncnak hagytak
Idegen érdekek,
Idegen hatalmak.
Aztán felriadva
Álmából a király
Testőrséget szólít,
Nem is szólít, kiált:
-Ide ...

Elmúlt a tél, szép tavasz lett,
Jött a boldog szirombomlás,
Visszajött a fecske, gólya-
Szerelmes lett a kis kondás.

Kit szeretett? Nem is tudta!
Csak szívében kolomp kondult,
S míg hevert a fűzfa árnyán-
Azt hitte, hogy megbolondult!

Vasárnap délután
Oly csendes a szobám,
Csak két lélek beszél
Egymással csendesen,
Vasárnap délután.

A szó nem hangzik el:
Csak egy szívdobbanás,
S egy másik dobbanás
Reá a válasz. Csönd.
Vasárnap délután.