Ha példának veszed a lepkét:
A gyönyörűt, a pettyes szárnyút-
Nem szabad letagadni a múltját,
A hernyó-létet, akármilyen rút!
Mert a lepke-léthez csak ez az út,
És ezt az utat végig kell járni-
Bármennyire is hányingeres:
Ha lepkévé akarsz majd válni.
Semmi sem örök:a múltad sem az,
Idővel minden át-átlényegül,
Igaz, ...

Az élet olyan csoda,
Hogy belefeledkezem
Csodálatába, oly annyira, hogy
Beletemetkezem.
Magamra húzom szemfedelem
És az életet onnét lesem:
Mennyi történés-
És száguld velem
A világ, s vele, együtt
A világtörténelem...
Előbb csak egy sejt voltunk:
Egy sejt-világnyi csoda,
Aztán szerveződtünk,
És két lábra ...

A költő ír, és rendszerint
A ritmusára dobol, a dallamára dalol
Csak úgy, magában,
Egy elfelejtett, vagy soha nem volt dallamot...
Valami cikázik benne:
Meg-meglódul, és újra csak
Az a valami megszületne,
De másvalami meg visszatartja,
A kínlódás az, ami becsap!
A költő ír, a szenvedése
Nem látszik kint, a papíron:
Oda csak ...

Mindegy, hogy búzaszem,
Vagy a tölgyfa makkja:
A sorstól az esélyt ugyanúgy
Megkapja.
Ha a földbe kerül,
S körülmények alakulása
Nem kedvezőtlen
Lényegi változásra,
Az élet elindul
A nagy utazásra!
S minő út ez:
A valami,
Ami majdnem semmi,
Csak mag -
Kibontja magát
A nemlét peremén,
S amivé lesz: a ...

Mindjobban rányomja bélyegét,
Mindinkább elsiratja emlékét
Tavasznak, s nyárnak a természet.

Kérdezheted: mivé lett, kié lett, hová lett?
Majd megtudod! - jön a hetyke válasz,
Persze, te tudod szomorúan már azt:
- Jön a tél, s nincs tüzelő, se télikabát,
Se remény, hogy majd lesz legalább.
Kietlen pusztaság ...

Annyira vártalak,
Olyan nagyon-nagyon!
Mit adjak, hogy itt vagy?
Önmagamat adom!

Először adom a
Testemet, lásd, íme!
Másodszorra pedig
Lelkemet,örökbe!

Ha mindez kevés volna,
Szerelmemet adom,
Hogyha viszonzásul
A mosolyadat kapom.