Tudtam,hogy kedvemre való vagy,
Mert te is utálod a művirágot,
És a boldogságot:
Ha a rádióban hallod, hogy gyere haza,
Mert a kisfiunknak nincsen apja..
A szirupot,
Mely a való dolgokat eltakarja...
Tudtam, hogy téged szeretni foglak,
Mert szereted a szókat,
Ha igazat mondnak...
És a szád csókolni tud szenvedélyjel,
Szikrázó ...

Várni a percet...
Órákig, napokig várni a drága percet,
Ami ha kell:szívet melenget,
Ha kell rózsaszínű szirmot
Hullajtgat szemedre, szádra,
Ebben a megkövült, csupa durvaság,
Idegenség vad-világba'...
Kedves szellőt idézget,
Veszekedett viharban-
A jót, a kedveset meséli, mikor
Körötted mindenhol csak baj van...
Örök ...

Köszönöm a szót, mely elhangzik ajkadon,
Mikor hozzád érek, és van rá alkalom:
Csókot is teremnek-azt szónélkül adod,
Minek a szó hozzá:ugyis visszakapod...
Adok-kapok, megy mint, a karikacsapás-
El nem téveszthető, pedig nincsen rovás-
Ha nincsen is rovás, van biztos számolás:
Halálosan pontos a két szívdobbanás!

Az egyiknek van telke,
A másiknak csak lelke,
A hararmadik pedig már
Palotát épitettne...

Óh, ti szegény magyarok,
De nagy bolondok vagytok!
Fene nagy kedvetekben
Magatokkal sem bírtok!

Odalett, ami volt már,
A nem-vigyázott oltár!
Örüljetek ha még jut
Egy régtől üres ól már!

Szépem!
Merre sétálgatsz most,
Mért nem vagy az égen?
Az esthajnalcsillag,
S milliárdnyi társa,
Mely égi útján ballag,
Mind ott várnak téged...
De fittyet hánysz rájuk,
Nem ragyogsz az égen...
Hanem beköltöztél
A szívembe régen...
Én szívesen látlak,
Mig a világ világ,
Legyél a vendégem,
Édes ...

Pont milliárd éve, hogy nyílik egy virág:
Ésszel föl nem fogható ekkora idő-táv...
De az ész, az más ügy, az itt nem szerepel:
Amióta te vagy: csak e virág érdekel.
Időtlen időktől a hűség, a szeretet,
Az emberi jóság, mi éltet ezreket,
És milliárdokat is, minthogy ez a virág:
Szeret s szerelem: ez boruljon reád!