Hasít a csend,
Köbnyi térben feszül
Fuldokló mellkasom,
S csak hallgatom
A némaság dobbanó hangjait,
Ízlelem a fájdalom
Mérgező kortyait.
Közben látom a jelent,
A bánatot itt a szívekben.
Hangom szivárgó suttogása
Oly kietlen.
Szavaid mormolom:
Egy ölelésnyi térben
Most is elvesznék,
Öled köz egészen.

S ha kezemre hajtod
Arcodat,
Mélázó tekinteteddé
Válok majd.
Szemed tükrében
Fürdetem
Minden mosolyomat.
Lágyan ringatózó
Mélységes utamban
Majd szeretni vágylak,
Míg lehet
Haza várlak,
Zajtalan szívembe
Rabtalanul zárlak.
S csak adom,
Mit kérsz,
Csendes hajnalokat,
Gyengéd ujjaim között ...

Lelked most is érzem,
Magam mellett
Suhan,
Ahogy lépkedem
A rideg kövek között,
Földöntúli csókod
Homlokom ráncaira
Szökött…

Te már érted,
Mit még csak érzek,
Fájdalmasan.
Suttogott mécsesek
Lángjaiban
Ringatózik
Az élet időtlensége,
S szívem melegsége
Hozzám vonzza
Tiszteletre ...

Anyám…
Illatodba rejtezem,
Messzeséget körbeszelő,
Féltőn gondoskodó,
Végtelen szeretetedbe,
Hol megnyugszom,
Ha bánatom gyúl,
S lelkedben pihenve,
Fájdalmam fakul.

Anyám…
Rózsák nyílnak
Minden lépted után.
Minden lázongás,
Mi úgy öl, némán,
Szerteszóródik
Az öreg parkettán,
S Te finoman ...