Kőházam kőudvarán, kőházam
kőablakán megkövesedett árnyak
repülnek, és lepik el az éjszakát.
Lassan szállnak. A nehéz kőéjszaka
ellenáll.

Ahol megállnak, zölden borítják be
a kőporos éjszakát.
Kőbe vésett fájdalmak kiáltása hallatszik.
Kőberótt zokogások visszhangja száll.
Talán a semmibe?

Kőringyók ...