Egy hétköznapi ember vagyok,
Engem lassan zabálnak fel a hétköznapok.
Lassan megérem, hogy más senkiért sem élek.
A haláltól jobban semmi mástól nem félek.

A rímekkel telt tollamból, már hiányzik a tinta,
Mégis az üres tollam tintája ír az életbe vissza.
Feladom az álmaim, hogy veszek egy nagy autót.
Helyette itt csörgetem a maroknyi ...

Két éve megváltozhatott volna életem,
De a sopánkodás nem változtat az éveken.
Mégis milyen más lenne , vele együtt lehetnék,
S kezem kezébe összefonva tehetném.

Miért, miért magamban mindig ezt kiáltom?
Ha kell érted a tízpróbát ezerszer kiállom!
Szürke a flaszter és szürke az élet.
Ezt színezi az égbolt mert ő kék ...

Új fejezetet kezdtem, életem másképp látom,
Nem mámorban úszó képek a világon.
Elvetem a rosszat és látom a jót.
Nem süllyedni hanem kikötni látom a hajót.

S tudom bent állok az élet medrében,
S lassan fulladok bele a valóság szagába.
A mederben a szagtól, ezer sebem feltépem,
A fulladás mi lassan vezet a megváltó halálba.

Nem ...

Mikor léptem utoljára virágos réten?
Mikor veszik azt észre ,hogy én éltem?
Mikor látnak engem embert ölni mikor?
Mikor meghalok mindenki sárba tipor!

Tudom én, hogy nem így kéne lennie!
Nem kéne életem egyesek szerint álomvilágban élni.
De nem fogok én íly emberek közt élni!
Elmegyek és a valóságot hátrahagyom ,
Emlékeim táborában ...

Most mit is tudnék írni?: Károly, költő sosem volt.
Furcsa napokat élek, hol semmi sem ragyog minden holt.
Egy élet gyötört ember, szemébe nézni mindig féltem,
Mégis megtettem és rökönyödve láttam, ott volt Isten.

S mégis itt állok jó távol tőletek egy réten,
Gyönge falusi legényke, ki semmit sem ért éppen.
Gúnyolják és tiporják gyönge ...

Sötét éjszakában lépteim zúzzák darabokra a csendet,
S én az összetört szilánkok tengerén lépkedek tovább.
Egyre nehezebben haladok, a köd a hideg padkára ránt..
Érzem bordáim roppanását a padka peremén.
A fájdalom láncol a földhöz, tudom rossz úton járok én.

Megpillantok egy lépcsőt ahonnan csak fakón látszik minden.
Ez a hely ahol a ...