A rózsa ledobná szirmait,
ha érezné bőröd illatát.
A nap fénye felhőt kívánna
ne lássa szemeid sugarát,
kráterek-lávái kihűlnének
forróságod oly merész.
Meghajszolt lovak remegését
érzi testem ha simogatlak,
s térdre omolva előtted
mint bálványimádók
úgy hiszek szerelmedben.

Testedben vagyok beszöktem
mikor ...

Fasorkoronádon kivirágzott a dér,
Fázósan merednek csupasz ágaid,
bennük pihennek a májusi rügyek.
Felöltöztet majd csont-fehér lepel,
a felkelő nap szikrákat rád lehel,
beton sétányodon itt hagytad ősz-emlékedet,
néhány szél-hordta,sápadt falevelet.

Majd mindennap találkozom vele....
beoson ítélkező kaján-vigyorral,
magával ragadva a kiszemelt lelket.
Csomagolok: két lepedő,cédula a lábon.
Leltár: műfogsor alsó,felső,
még egy-két életben használatos dolog....
köszönés helyett vastepsi nyikorgás hozza
tudomásunkra, vele már nem találkozunk...