Megteremted magadnak,
hogy mindig egyedül lehess,
mégis fáj, hogy csak te vagy
aki látod önmagad.

Az emberek, egy másik
világ részei csupán.
Te ezt nem értheted,
csak ássad vermedet.

Te vágytál erre, neked
kellett a csend,
de mutasd fel hol az alkotás?
Vagy hol van bármi más?

Mid maradt? mit büszkén
adnál a ...

Foszlott párnák
tollain hagyott álmok
felett aratott
győzelem íze
oly édes mint a cukor
a kávémban ahogy
oldódik a hangulat
világítás sem a régi
időket igézi a szemed
lehunytad foszlott
párnámra és mégis
nyugodtan aludtál.

A legszebb lelke vagy az egész világnak,
te akkor is jó vagy, mikor mások nem látnak.
Te olyannak is adtál, kinek nem járt volna semmi,
akit téged ismer, nem tud nélküled lenni.

Én jót akartam tenni, s így tettem rosszat,
s hiába rágódom rajta naphosszat,
nem tudom, hogy fordíthatnám vissza az időt,
hogy ne veszítsem el a tökéletes ...

Nekünk Győr volt az otthonunk,
akkor még nem tudtuk,
majd mindent lerombolunk
és elválik utunk.

Most itt vagyok nélküled,
egy színtelen vegyület
lettem csupán,
s futok az emlékek után.

Egy szobába bezárva,
nem tekintve a világra,
csak várom, hogy kopogj
és az ajtómban topogj.

Én visszahoznám a győri ...

Nem tudlak eltemetni.
Mosollyal arcán mennybe menni
csak az tud ki boldog,
mégis én lettem holtod.

Nem tudlak elfeledni,
próbáltam úgy tenni
mintha nem volnál szívemben,
de veled idebenn rekedtem.

Nem tudlak nem szeretni,
múltunkat félretenni...?
Arra vagyok én képtelen,
Nem halhatok emléktelen.

Senki nem látja meg azt aki vagy,
nem magadnak alkottad önmagad,
mégis eltemetnek, pedig meg sem születtél
több akartál lenni, semmivé lettél.

Jobbá akartad tenni a világot,
sírodon hemzsegnek a virágok,
pedig nem hunysz hiszen meg sem születtél,
magad akartál lenni, senkivé lettél.